Puntigán József - Puntigán Tünde: A losonci református temető - Notitia Historico-Ethnologica 3. (Komárom-Dunaszerdahely, 2003)
1. Bevezetés
Losoncról 15 tását 1854-ben fejezték be. 1842-ben Losoncra helyezték át az addig Gácson székelő postaállomást. 1846-ban 12 ezer ezüst forint alaptőkével létesült az első takarékpénztára, s egy évvel később itt jelent meg Nógrád megye első lapja, a Pelikán is. 1833-ban 30 taggal alakult meg a város későbbi fejlődésében jelentős szerepet vállaló Casino Club. 1812-ben két országosan ismert protestáns iskolája volt. 1832-től a „lýceum” működött a városban, amely 1834-ben jogalkotási tanszékkel bővült. 1849. február 18-án Kubinyi Franciska és a losonci Casino Club tagjainak munkája eredményeként megnyílt a város első kisdedóvó intézete. A város fejlesztésében jelentős szerepet vállaló családok közül elsősorban a Kubinyi, a Szilassy és a Szíjgyártó családot kell kiemelni, hiszen elévülhetetlen érdemeket szereztek a város gazdasági, kulturális és társadalmi fejlődésében. Losonc sem maradt ki a szabadságharc eseményeiből, amely 1849. augusztus 7-9. között tragikus véget hozott a számára. A Grabbe tábornok vezette cári sereg bosszúból elpusztította, porig égette a várost. Akkori 4000 lakosából mindössze 1400-an menekültek meg. A város megmentésére országos segélyakció indult (ebben a város sokat köszönhet Vahot Imre áldozatos munkájának), amely jelentősen elősegítette, hogy az 1850-1870-es évek között teljesen újjáépült, s addig sohasem tapasztalt fejlődésnek indult. Ekkor épültek fel a később nagy hírnevet szerzett gyárai, 1871-ben vasúti fővonallal kötötték össze Budapesttel, s ezzel Nógrád megye legjelentősebb gazdasági központjává vált. 1872-ben rendezett tanácsú várossá alakult át. Megjelentek az első telefonok, autók, megindult a villanyvilágítás. Bálok, neves vendégek tiszteletére rendezett ünnepi ebédek és vacsorák, színházi előadások, helyi lapok sokasága jelezte a város jelentőségét és fejlettségét. A 20. század első évtizedében sokat foglalkoztak a város jövőképével. Baksch Miksa okleveles mérnök 1912-ben egy kis könyvet is írt Losonc jövője címmel. Azért is érdemes idézni a gondolatait, mert ezek az évek Losonc egykori „aranykorának” az utolsó évei. „Losonc r. t. város, mely különösen a legutóbbi két évtizedben a fejlődés hatalmas képét mutatja, nem maradhat el ezután sem a városok versenyében, s e cél elérésében kettőzött erővel kell a jól megalapozott úton továbbhaladnia..." Az első világháború és következményei azonban egészen más sorsot rendeltek a városnak. Virágzó iparát a két világháború között teljesen leépítették, a város elvesztette a régióban betöltött vezető szerepét, s ezen nem segített az 1938-as ideiglenes, Magyarországhoz való visszacsatolás sem. A második világháború utáni évtizedek alatt végrehajtott „városfejlesztés" - a szűk értelemben vett város
