Nagy Endre: Tardoskedd és Udvard földrajzi nevei - Notitia Historico-Ethnologica 2. (Dunaszerdahely, 2000)
Újvári Zoltán: Földrajzi nevek és történelem
Földrajzi nevek és történelem közösségen belül használatos nevek. A gyűjtők elsősorban az utóbbiakkal foglalkoznak. A földrajzi nevek nem állandóak. Elhalnak és újak keletkeznek, szoros összefüggésben az adott vidéken zajló természeti és társadalmi folyamatokkal. Mindez jól dokumentálható levéltári források alapján, melyek számos, ma már nem használatos elnevezésről tudósítanak. A földrajzi nevek eltűnése néha nagyobb arányú is lehet az átlagosnál. így történt például a múlt századi folyószabályozásoknál is, melyek rengeteg kanyarulat, lápvidék, kiöntés és sziget megszűnését is jelentették. De hasonló eredménnyel járt (jár) a második világháború utáni társadalmi átalakulás is. Az iparosítás, a szövetkezetesítés, a lakosság faluról való elvándorlása számos földrajzi név kiveszését okozta. Csökkent a határt részletesen ismerő és térszintformáit népi nevükön nevező lakosok száma, mivel számos hivatalos név jelent meg (pl. első tábla). Ez a folyamat szükségessé teszi az ilyen elnevezések gyűjtését és lehetőség szerinti minél pontosabb lokalizációját is. A gyűjtés nem lehet öncélú, hiszen a földrajzi nevek fontos forrásai a helytörténetírásnak is, az agrár- és gazdaságtörténetnek, de más tudományágnak is. Információkkal szolgálnak egy adott terület növényvilágáról (hiszen az elnevezésekben gyakran megőrződnek a területen már nem élő növények nevei), illetve a terület egykori birtokosairól. Aföldrajzi nevek képet adnak egy terület nemzetiségi összetételéről, vagy nagyobb betelepülésekről is (népnevet jelző megnevezés révén). Hasonlóan szólhatnak a helység bizonyos korban betöltött szerepéről (pl. a foglalkozásneveket őrző Árpád-kori szolgáltatófalvak révén, mint Kovácsi, Ha-173
