Liszka József (szerk.): Szolgálatban. Folklorisztikai tanulmányok a 70 esztendős Ág Tibor tiszteletére - Notitia Historico-Ethnologica 1. (Dunaszerdahely, 1998)

B. Kovács István: Egy 19. század eleji kéziratos vőfélykönyv. Adalék a gömöri lakodalmi szokásokhoz

B. Kovács István • Egy 19. század...

II. Kikérés

[A menyasszonyos házhoz az esküvő napján érkező kikérőket, akiket a vőfély vezet, csak hosszas szóbeli tusakodás után engedi be a szószóló a házba. Figyelmet érdemel két mozzanat: 1. Az a kijelentés, hogy „a királynéé az föld, mi is az övé vagyunk”, valamint a menyasszonyos ház „becsületes" minősítése azt jelzi, hogy nem nemesi, hanem jobbágyparaszti környezetre kell gondolni. 2. Az a hozzáfűzött megjegyzés, hogy „mintha mi ellenségei volnánk”, megerősíti azt a megfigyelést, hogy az újkori paraszti lagziban a menyasszonyos és vőlegényes ház népe egymást — legalábbis formálisan — ellenségnek tekintette. Ennek megvannak a valós történeti-társadalmi gyökerei, hiszen gazdasági-vagyoni szempontból nyilvánvalóan ellenérdekeltek voltak. Ezzel függhet össze, de további vizsgálódásokat igényel a „fekete kakas” kifejezés.]

7.

(Kérdések és feleletek):

K(érdés): Mink nem tudjuk, micsoda nemzetségek kietek?

F(elelet): Nem vagyunk mi kimék, hanem ezen becsületes ház gazdája leányának férjének kompániája vagyunk.

K: Mink itt szállást nem adhatunk, mert szoros az házunk.

F: Ha szoros, adjon kigyelmetek egy baltát, jó ácsok vagyunk, kivágjuk az egy oldalát, megférünk osztan.

K: Mink azt sem engedjük, szállást nem adunk!

F: Ha nem engedi kigyelmetek, hogy a kigyelmetek házát meg sem bővítsük, meg sem jelenjünk, vigye el kigyelmetek az házát innen! A királynéé az föld, mi is az övé vagyunk.

62