Liszka József (szerk.): Szolgálatban. Folklorisztikai tanulmányok a 70 esztendős Ág Tibor tiszteletére - Notitia Historico-Ethnologica 1. (Dunaszerdahely, 1998)

Danter Izabella: Népi gyógyítás a történeti Hon vármegye néhány községében

Danter Izabella • Népi gyógyítás...

Gyakran lószőrrel kötötték el jó erősen. Ettől aztán elhalt és leesett. A szemölcsöt levágni tilos volt, mert nem áll el a vérzés, és az illető „lefolyik a véréről”. Tesmagon mesélték:

„Akinek szemölcse van, annak a következőt kell csinálni. Újholdkor fogja meg a szemölcsét, nézzen a holdra, és mondja: Amit fogok, múljon el, amit látok, nőjön. Erre aztán elmúlik a szemölcse észrevétlenül. "

Hasonlóan a végtagokon jelentkezett leginkább a tyúksegg, ami ragályos bőrbetegség. Azt is mondták, hogy baromfitól is lehetett kapni, vagyis akkor keletkezett, amikor valaki a baromfiak itatóját kézzel kimosta. Az öregek így intettek:

„Ne babrálj a tyúkvállóba, mert attól van a tyúksegg!”

Különbözőképpen próbálták elmúlasztani. Tűvel körülbontották és bicskával gyökerestül kiszedték. Gyógyításának más módja is volt:

„Minden évben húsvétra és búcsúra szoktunk meszelni. Én a meszet kézzel szoktam elkeverni. Egyszer csak a meszelés után észrevettem, hogy a kezemről eltűnt a tyúksegg. ”

Mások szerint a vérehulló fecskefű (népiesen: vérefolyó fecskefű) szárában levő folyadékkal kenegették, vagy egyszerűen kiégették. Azt is mondták, hogy menstruációs vérrel kellett megkenni, attól is elmúlt.

52