Liszka József (szerk.): Szolgálatban. Folklorisztikai tanulmányok a 70 esztendős Ág Tibor tiszteletére - Notitia Historico-Ethnologica 1. (Dunaszerdahely, 1998)
Danter Izabella: Népi gyógyítás a történeti Hon vármegye néhány községében
Danter Izabella • Népi gyógyítás... növények közül a leggyakrabban használt volt a kamilla. Az egyes kisebb régiókon belül népi elnevezése különböző volt. Ipolyszalkán herbateának is nevezték. Egegen, Deménden, Szalatnyán harmancsokként ismert. Régies elnevezése még a rövidebb harmancs. Ez a gyógynövény minden háztartásban megtalálható volt. Virágait minden tavasszal frissen szedték, árnyékos helyen megszárították, majd tiszta vászonzacskókban száraz helyen tárolták. Felhasználása a legkülönbözőbb betegségekre a legkülönfélébb módon történhetett. A kamillán kívül rendszeresen gyűjtötték még a hársfa virágát, amelynek nagyon zamatos teája volt. Hasonló teanövényként volt általánosan ismert az akácfa virága, amelynek népi elnevezése agácsfavirág. Tavasszal szedték még a bodza virágát is, melynek illatos teája megfázásos betegségek esetén jó izzasztó volt. Népi neve bocfavirág. Illatos teájáért gyűjtötték még a bazsalikomot (népi elnevezése lóbarzsing), az árvacsalánt, a cickafarkot, az ökörfarkkórót, a kakukkfüvet, a pemetefüvet, az ezerjófüvet, a hamvas szeder leveleit és a gyermekláncfű virágát. Az őszi idényben szedték a csipkebogyót, amelyből friss állapotban lekvárt készítettek, szárított formában teaként fogyasztották. A csipkelekvárt leginkább erős köhögéskor fogyasztották. Ebbe egy kevés érett bodzabogyót (Ipolyszalkán borzángbogyónak nevezték) is kevertek, mert az jó ízt adott neki. A bodzabogyóból rendszeresen lekvárt (borzánglekvárt) is főzték, mert fogyasztását nagyon egészségesnek tartották. A csipkebogyóból bort, illetve pálinkát is tudtak készíteni. A felsorolt növényekből gyakran készítettek keverékeket, amelyeket leginkább a téli hónapokban az általánosan fogyasztott teák főzésére 40
