Liszka József (szerk.): Szolgálatban. Folklorisztikai tanulmányok a 70 esztendős Ág Tibor tiszteletére - Notitia Historico-Ethnologica 1. (Dunaszerdahely, 1998)

Timaffy László: Jelképek csallóközi és szigetközi népdalainkban

Timaffy László • Jelképek csallóközi...

relem tragikus elmúlását jelképezi. Ezért kell a csikóslegényt jelképező csikóra vigyázni.

Jaj, de sokat arattam a nyáron,

De keveset aludtam az ágyon.

Gyere, rózsám, vesd meg azt a csipkés ágyadat, Hadd aluszom rajta ki magamat.

Ha még egyszer új csizmát varratok,

A sarkába szerelmet rakatok.

Kikopott a szerelem a csizmám sarkából,

Jaj, de távol estem a babámtól. (T.L.)

Az esztendő legnehezebb munkájának fáradságát mondja el, és vágyik a kedvese csipkés ágyán megpihenni. A második versszak találó hasonlata a szerelem elkopását jelzi.

Kenderemnek arany szála, ezüst pozdorjája, Pozdorjáját tűzbe rakom, megmelegszem nála.

(Á.T.)

A kendermunka szépségét jelzi az aranyszál és az ezüst pozdorja. Tüzénél melegedni a szerelemre utal.

Hajnal, hajnal, hajnal akar lenni,

Ez a kislány haza akar menni.

Legényeknek kaszálni, leányoknak kapálni,

Hajnal, hajnal, dúgozni kell menni. (B.E.)

Hajnalozó nóta, a mulatságok végén éneklik, így a húshagyókeddi farsang farkán is. Jellemző népünk munkaerkölcsére, hogy a szórakozás mellett is rágondol a munka kötelességére.

117