Hardi Tamás (szerk.): Terek és tér-képzetek. Elképzelt és formalizált terek, régiók a Kárpát-medencében, Közép-Európában - Nostra Tempora 23. (Somorja-Győr, 2015)
II. Közép-Európa, Kelet-Európa, Délkelet-Európa és a Balkán - eltérő elképzelések a nagyterekről
92 Hardi Tamás nyilván kihatással van az ország kapcsolatrendszerének alakítására, de bizonyos belső kérdésekre is, mint pl. a városfejlesztés prioritásai, amelyek szorosabban kötik a román a társadalmat a közép-európai értékekhez. Mindezek alapján látható, hogy az általunk vizsgált nagyterek jelentős részére inkább az igaz, hogy határai nem élesek, de követhetők, s azokat inkább valamiféle „közbeszéd”, „közvélekedés” alakítja ki, s kevésbé valamely kodifikált rend. Mindemellett természetesen a földrajzi enciklopédiák, regionális földrajzi publikációk időnként országhatárok szerint „rendet tesznek” ebben a kérdésben, elsősorban a számon kérhető tananyagok kialakítása érdekében, s lehatárolják az egyes nagytérségeket. Teljesen közös nevezőre ezek a munkák sem jutottak, országonként, szerzőnként, korszakonként eltérhet a nagytérségek területi lehatárolása, elnevezése, rendje. Az európai köztes tér kialakulása Jelen kutatásban négy olyan nagytér fogalmi vizsgálatát végeztük el kérdőíves módszerrel, amelyek egymást átfedik, s különböző korszakokban e fogalmak akár egymás alternatívái is lehetnek, de átfedéseket mindegyik fogalom között találunk. Ezek: Közép- Európa, Kelet-Európa, Délkelet-Európa és a Balkán. Közhelynek tűnik, hogy ezek a térfogalmak nehezen megfoghatók, eltérő nagyságú terekre értelmezhetők, s vonatkozási területük időben is változó. Ez mindenképpen azt a közös jellemzőt hozza magával, hogy ezek a fogalmak egy köztes teret írnak le, egy olyan széles európai területsávot, mely nagyhatalmak érdekszférái, nagy civilizációs központok hatásterületeinek találkozási övezetében helyezkedik el a Baltikumtól Görögországig. így ez a zóna önmagában sem egységes tér, ami közös ebben a négy térfogalomban, az a „köztesség” jelensége, amire a különböző térkoncepciók alkotói megpróbáltak válaszokat keresni. Violet Rey, a társadalomföldrajz professzora Franciaországban a Balkán definiálása kapcsán így fogalmazta meg a földrajzi köztesség politikai földrajzi okait és következményeit: „Olyan tér, ahol a fejlődést kívülről jövő beavatkozások és hatások folyamatai irányítják, amelyek erősebbek, mint a belső erők. Történelme ismétlődő csapásokból áll, miközben a tartósság hiánya megakadályozza az akkumulációt, integrációt és okozza a visszatérést a megelőző állami formációkhoz, hozzájárulva az időérzet ciklikusságához és diszkontinuitásához, amely nem kedvez annak az integrációnak, amit már korábban megszerzett” (Rey-Groza 2009, 265). Hasonló megállapításra jutott Bibó István is, aki híres esszéjében, a „Keleteurópai kisállamok nyomorúsága” c. írásában a térség alapvető problémáját a történelmi fejlődésben kereste. A különböző nemzetek a történelem eltérő időszakaiban már rendelkeztek államisággal, különböző kiterjedésű államokkal, amelyek fejlődése jellemzően külső erők hatására megszakadt. A modern korban ezek a nemzetek visszatekintve a középkori előzményeikre olyan területek birtoklására törekednek, amelyek nem egyeznek meg mai államterületükkel (sőt gyakran etnikai szállásterületükkel sem), sőt, a különböző „Nagy” ideológiák olyan területeket is sajátjuknak tudnak, amelyek csak a történelem egy bizonyos pillanatában tartozott az adott nemzet uralma alá Nagy-Lengyelországtól Nagy-Bulgáriáig, sőt Nagy-Macedóniáig szinte minden nemzetnél megtaláljuk ezeket a térképzeteket. Ezek a törekvések átfedik egymást, néhol akár többszörösen is (lásd Macedónia esetét, ahol valamennyi szomszéd, görög, albán, bolgár, szerb sajátjának érez kisebb-nagyobb, egymást is átfedő részt az országból, miközben Nagy-Macedónia ideo-
