Hardi Tamás (szerk.): Terek és tér-képzetek. Elképzelt és formalizált terek, régiók a Kárpát-medencében, Közép-Európában - Nostra Tempora 23. (Somorja-Győr, 2015)
III. A szomszéd államok régiói, elképzelt és formalizált földrajzi terei
360 Uszkai Andrea A jelenlegi osztrák tartományok kialakulásának története röviden - területi (közigazgatási) változásaik és társadalmi sajátosságaik A továbbiakban Ausztria szövetségi tartományainak történetét külön-külön vizsgáljuk, és arra keressük a választ, milyen események határozták meg fejlődésüket, milyen sajátosságokat viselnek magukon saját régiójukhoz való viszonyukat illetően. Azt a feltételezést, mely szerint az egyes tartományok térfelfogása csak egyesével értelmezhető, a Mattl- Rásky (1999) szerzőpáros Ausztriára vonatkozó szavai is alátámasztják: „Az ország belső határai időnként erősebb választóvonalakat mutatnak a hagyományok és történelmi kontinuitás tekintetében, mint a külsők.” (Mattl-Rásky 1999, 6) Az egyes tartományokkal való azonosulás mértéke különböző, függ az osztrák nemzeti öntudat fejlettségének mértékétől. Bécsben, Alsó-Ausztriában és Burgenlandban jóval nagyobb az osztrák nemzeti öntudat, mint a tartománnyal való azonosulás. Megközelítőleg egyformán erős a kettő Felső-Ausztriában és Salzburg tartományban: Karintiában, Vorarlbergben és Tirolban viszont a közösségi öntudat inkább a tartományhoz kapcsolódik, mint az országhoz. A lakosság legnagyobb része a német nyelv bajor-osztrák változatait beszéli, kivéve Ausztria legnyugatibb részeit, amely az alemann nyelvi térséghez tartozik (Bodnár 2005). Az osztrákok számára a tartományonkénti nyelvi dialektusok igen magas presztízzsel bírnak, bár nem válnak el élesen a köznyelvtől. A ma is létező „Wienerisch”3 az osztrák nyelvi „táj” integráns része, életmód, életérzés, életstílus és mentalitás. Fontos megjegyezni, hogy a dialektus nem csak „másféle beszéd”, hanem tükre egy másfajta gondolkodásmódnak és érzésvilágnak is (Csernus 2007). Sécs Ausztria legkisebb tartománya és egyben fővárosa, nemzetközi kongresszusi- és vásárváros, az ország politikai és kulturális központja (vho.at, 2015). A városnak a rómaiak előtti időben Vianomina, később a Vindobona volt a neve. Szlávok is korán lakhatták, amelyre szláv neve Beč is utal. Mai Wien nevén csak 1030-ban említik először (Pallas II. 1893). Az 1156. szeptember 17-i császári szabadalomlevél az Ostmarkot önálló, Bajorországtól teljesen különvált hercegséggé, a várost annak központjává, a felségjogok teljességével fölruházott fejedelmek székhelyévé tette. Bécs polgárainak már 1198-iban külön törvénykezésük volt (Weisz 1888). Városi kiváltságokat 1221-ben nyert el, 1276-ban pedig a Habsburgok fennhatósága alá került. 1365-ben IV. Rudolf herceg megalapította a bécsi egyetemet, 1480-ban püspöki székhely lett a város. 1484-ben Mátyás foglalta el, haláláig a magyar király székhelye volt. I. Ferdinánd a német császárok székhelyévé tette. 1529-ben a törökök ostromolták, Salm Miklós azonban visszaverte őket (Pallas II. 1893). 1683-ban ismét megjelentek a törökök és hosszú ostrom alá vették a Habsburg-birodalom központját. A felmentő hadak segítségével sikerült visszaverni a támadást. A 18. században egymás után három uralkodója is volt. III. Károly (1711-1740), Mária Terézia (1740-1780) és II. József (1711-1790) idején a város egy hatalmas birodalom fényes központjává vált. (Pethő-Szombathy 1989). 1809-ben a franciák vették be a várost, 1815-ben a bécsi kongresszusnak adott helyet (Pallas II. 1893). Az 1848-as forradalmi hullám Bécset is elérte, azonban a magyar sereg törekvése, hogy 3 A „Wienerisch" eredetileg a középbajor terület nyelve, amely aztán nagyvárosi nyelvként számos hatást olvasztott magába (Csernus 2007).
