Hardi Tamás (szerk.): Terek és tér-képzetek. Elképzelt és formalizált terek, régiók a Kárpát-medencében, Közép-Európában - Nostra Tempora 23. (Somorja-Győr, 2015)
III. A szomszéd államok régiói, elképzelt és formalizált földrajzi terei
350 Uszkai Andrea 3.9.4 ábra: Ausztria területvesztése a napóleoni háborúkban (1795-1815) A gazdasági fejlődés megnövelte Poroszország súlyát a német államok között. Ezt az is megalapozta, hogy az 1834-ben létrehozott német szövetségben (Zollverien) Ausztria nem vett részt. Szándéka a német államok lazább egységének megvalósítása volt (nagynémet egység). A Habsburg vezetésű német államban megmaradt volna a tagállamok önállósága. Ausztria sorozatos kül- és belpolitikai kudarcai tovább növelték (a már katonailag és gazdaságilag is erősebb) Poroszország esélyeit. Egy Ausztria nélküli, porosz vezetésű Németország az egységes nemzetállam ígéretét jelentette (kisnémet egység) (Száray 2007). Ausztriát a frankfurti parlament csak akkor volt hajlandó a jövendő nagynémet egységállam részeként elfogadni, ha az egykor Német Szövetséghez tartozó tartományait különválasztja a nem német tartományaitól. Ez a birodalom felbomlását jelentette volna. Az osztrák kormány november 27-én elutasította a kérést. 1849. március 4-én kibocsátották az olmützi oktrojált alkotmányt, amely azonban nem lépett életbe és 1851-ben el is törölték (Pethő-Szombathy, 1989; Sásdi 2015). Az 1848-as forradalom egyik nagy vívmányát a közigazgatás átalakítása jelentette, hiszen már nem arról volt szó, hogy a császári közigazgatásnak a császári magánbirtokok igazgatása a feladata, hanem olyan, az egész birodalomra kiterjedő hivatalnoki kar létesítése, amely közvetlenül a császár és király alá tartozott. A kerületi vezetőségektől a járási hivatalokon át a helytartóságokig egységes rendszer épült ki, amely a belügyminisztérium felügyelete alá tartozott. Az 1849-ben életbe léptetett községi statútum a korábbinál nagyobb autonómiát biztosított. Néhány újítást (a bíróságok és a közigazgatás különválasztását kerületi szinten, az esküdtbíróságokat, a községi statútumot) ugyan eltöröltek az újabszolutizmus idején, de az 1870-es években újra bevezették őket (Vitári 2005).
