Hardi Tamás (szerk.): Terek és tér-képzetek. Elképzelt és formalizált terek, régiók a Kárpát-medencében, Közép-Európában - Nostra Tempora 23. (Somorja-Győr, 2015)
III. A szomszéd államok régiói, elképzelt és formalizált földrajzi terei
330 Bali Lóránt lomként jelenik meg náluk, a háborúval, a fejletlenséggel azonosítják. Mindezt annak ellenére teszik, hogy országukat az egykori délszláv állam tagjaival egy kategóriába sorolják. A válaszadók többségénél nemhogy Szerbia, Bosznia-Hercegovina, Macedónia, hanem Albánia is megjelenik, persze Magyarország, Csehország és Szlovénia, Szlovákia mellett. Az Eszéken és Zágrábban kitöltött 166 kérdőíven az alábbi válaszokat kaptuk arra a kérdésre, hogy hazáját milyen kulturális (történeti, földrajzi) régiókra osztja fel. A válaszadók többsége egyöntetű választ adott. Isztria, Lika, Gorski Kortar, Dalmácia, Szlavónia jelennek meg mint makrotérségek és a Baranya, Szerémség, Podravina, Poszavina, Kvarner, Moslavina, Muraköz pedig mikroregionális egységként. Az utóbbiak erőteljesebb kirajzolódása a mentális térképeken egyértelműen a sajátos történelmi fejlődési pályájukból következik. Baranyának, Kvarnernek, Szerémségnek a területe gyakrabban volt birodalomváltó tér. Gorski Kőtár, az egykori avar terület részben elkülönülő mentális egységet is alkot, s ez az egyik legnagyobb diszpreferenciával bíró térség a horvát lakosság körében, erről tanúskodnak a későbbiekben a 166 kérdőívben adott válaszok is. Az adott válaszok alapján megállapítható, hogy a válaszadók erős lokálpatriotizmussal bírnak. A saját tájegységük mellett erősen preferálják a fővárost és környékét, Isztriát és Dalmáciát, mint azon tájegységeket, ahol a legszívesebben szeretnének élni. A legnagyobb elutasítottsággal Gorski Kőtár, Lika, valamint az előbbiektől jelentősen lemaradva Szlavónia bír. Az ok-okozati összefüggések hátterét nem teljesen ismerjük. Nagy valószínűséggel a természetföldrajzi környezet relatíve kedvezőtlen viszonyaival, valamint a térség gazdasági elmaradottságával, illetve az etnikai ütközőzóna mivoltával magyarázható. A választási adatokat vizsgálva a függetlenné válás után mélyreható tendenciákat csak halványan tudunk kimutatni. Egyértelműen kijelenthető, hogy a Szlavonski Brod-i, a Zadari, valamint Spliti körzet üt el a többitől, ezek folyamatos HDZ-szimpátiával (Horvát Demokrata Közösség) bírnak, a többi körzetben az SDP (Szociáldemokrata Pát) túlsúlya figyelhető meg, míg Bjelovár tekintetében a két párt támogatottsága hasonló. A harmadik helyen a HSLS (Horvát Szociál-liberális Párt) és a HSS (Horvát Parasztpárt) osztozik. A HSLS az SDP elsősége, míg a HSS a HDZ elsősége esetén foglalja el a harmadik helyét az adott körzetben. Jelenleg az országban az SDP vezette kormánykoalíció kormányoz. Ha az egyes régiók kedveltségének vagy elutasítottságának az okait nézzük, akkor az alábbiakat lehet felsorakoztatni. A kontinentális Horvátország (Središnja i Istoóna) régiója érintkezik Magyarországgal, a Čakovec-Varaždin-Koprivnica városhármastól egy nyugat-kelet irányú fejlettségi lejtő figyelhető meg, Beli Manastir irányába, Kelet- Szlavóniában csak Osijek (Eszék) rendelkezik regionális szerepkörökkel. Koprivnica és Osijek (Eszék) között egy „térszerkezeti hiány” tapasztalható, ahol Virovitica, a legkisebb megyeszékhely nem rendelkezik semmilyen olyan jelentős központi funkcióval sem, amely regionális központtá avanzsálná, helyzete Szekszárdhoz hasonlítható (Báli 2012). Az északnyugaton elhelyezkedő Čakovec-Koprivnica-Varaždin háromszög Zágráb után a legfejlettebb, a legtöbb innovációs lehetőséggel rendelkező térség. Ez a főváros közelségével, és a kedvező, fő közlekedési vonalak mellett való fekvéssel magyarázható. A horvát Dráva-mente (Podravina) területe két tényezővel jellemezhető, az egyik a mezőgazdasági foglalkoztatottak magas aránya, míg a másik a fiatal lakosság folyamatos elvándorlása a nagyobb városokba, elsősorban Zágrábba. A rendszerváltozás utáni időszakban (1991-2001) jelentős népességcsökkenés következett be, a teljesség igénye nélkül: Golán (-13,2%), Legradon (-13,8%), Novo Virjén (-11,8%); akárcsak a háború sújtotta Baranya-háromszögben (Báli 2012).
