Hardi Tamás (szerk.): Terek és tér-képzetek. Elképzelt és formalizált terek, régiók a Kárpát-medencében, Közép-Európában - Nostra Tempora 23. (Somorja-Győr, 2015)
III. A szomszéd államok régiói, elképzelt és formalizált földrajzi terei
326 Bali Lóránt nemzeti unitarizmus jegyében az országot 1929. október 3-án „átkeresztelték” Jugoszláv Királyságra. Ezzel egy időben kilenc új bánságra osztották fel az országot. Az új közigazgatási egységek nem igazodtak az egyes nemzetiségek szállásterületeihez. Horvátország területe jelentős részben a „Savska bánság” - Szávai bánság területével esett egybe, illetve részben a Primorskai (Tengermelléki) bánsággal (Gulyás 2013). Az 1946. január 31-én megalakuló jugoszláv állam bár föderatív volt és a horvátok önálló államot hozhattak létre, ennek ellenére a szerb-horvát ellentét folyamatosan fennmaradt. Az 1974-es alkotmánymódosítás ezt is próbálta oldani, elveiben lehetővé tette a föderációból való kiválást. Horvátország 1991. június 25-én hirdette ki függetlenségét, amelyet egy véres polgárháború követett. 1995. augusztus 4-én indított Vihar hadművelettel visszafoglalta a szerbek által elfoglalt Krajinát, részben visszaállítva az ország területi egységét. 1995 végén megkötött daytoni egyezmény tett pontot a horvát függetlenedés végére. Csak részben, mert a Baranya-háromszög 1998. január 15-én szabadult fel a szerb megszállás alól. A horvát közigazgatási rendszer/megyerendszer az ország Jugoszláviából való kiválásával jött létre, a jugoszláv éra előtti történelmi hagyományokból táplálkozva. Tehát az egykori Magyar Királyság néhai területi igazgatási rendszerét állították vissza néhány közigazgatási határmódosítással. Mindenképpen meg kell jegyeznünk, hogy az Osztrák- Magyar Monarchiában az 1868. évi XXX. törvény (Kiegyezés-Nagodba) értelmében a horvát-magyar határ csak belső közigazgatási, tulajdonképpen megyeközi határok összessége volt. Horvátország új közigazgatási rendszere az 1992-es önkormányzati törvény alapján jött létre. Az ország megyékre (zsupánságok), valamint községekre (municípiumok) és városokra tagozódik. A megyék jelentik a közigazgatás, az államigazgatás és az önkormányzatiság középszintjét. A Horvát Köztársaság területén a „županija" (megye) a közigazgatási és önkormányzati struktúrában a hierarchia középszintjén áll, államigazgatási és gazdasági eszközökkel is felruházva. A közigazgatás alapszintjén az opcina áll, ami társadalmi-gazdasági territoriális egységet alkot a horvát felfogás szerint. A horvát önkormányzati rendszer a hazaitól erős eltéréseket mutat. Ezek közül a legfontosabb az alá- és föl rendeltségi viszonyok tisztázottsága. A horvát rendszer vertikális felépítésű, és a kormány ellenőrzése, felügyelete az önkormányzati hivatalok felett teljes. A tervezési-statisztikai régiók kialakítása már az EU elvárásainak megfelelően befejeződött, azonban ezek sem közigazgatási funkciókkal, sem területfejlesztési forrásokkal nem rendelkeznek (Lugarió Rogió, 2005; Mezei 2010). Lehatárolásuk során a történelmi, közlekedési és gazdasági térkapcsolatok érvényesültek. 2011-ben 6756 települése volt az országnak, amelyek 127 városba és 429 községbe szerveződtek. Az EU-s térkategóriák szempontjából mindenképpen meg kell említeni, hogy NUTS 2-es önkormányzati térkategória nincs az országban. A NUTS 3-as szint a megye, a LAU2 pedig az városi és községi önkormányzatok szintje. Az EU-csatlakozásig vitatott volt, hogy milyen legyen az ország NUTS 2-es felosztása. 2007-ben három régió lehatárolásra került sor: Adriai-, Pannon-, és Közép-Horvátország. 2012-ben változtattak a rendszeren, két területi egységre változtatták. Jelenleg az ország két tervezési-statisztikai régióra tagozódik: Adriai-, és Kontinentális-Horvátország. A jelenlegi felosztás különösen a főváros és környékének kedvező, Szlavónia fejletlenségének köszönhetően jelentős többlet EU-forrásokhoz tud jutni a 2014-2020-as időszakban (Rácz 2013) (3.7.4 ábra).
