Hardi Tamás (szerk.): Terek és tér-képzetek. Elképzelt és formalizált terek, régiók a Kárpát-medencében, Közép-Európában - Nostra Tempora 23. (Somorja-Győr, 2015)
III. A szomszéd államok régiói, elképzelt és formalizált földrajzi terei
322 Bali Lóránt Tehát a „kánonban” lévő horvát földrajztudomány egyértelműen elhatárolódik a felsőoktatás és az alapszintű oktatás szintjén is a „balkániságtól". A későbbiekben azonban látni fogjuk, hogy a társadalmi tudat más eredményeket mutat. Akár a magyar, akár a horvát tudományos élet is egy regionálisan többosztatú országban gondolkodik. Általában a háromosztatúság jelenik meg a legmarkánsabban. Az alábbiakban ennek egyes, a téma szempontjából releváns aspektusait fogom felsorolni (Cvrtila 2000; Feletar-Petric 2006; Klemenčič 1994; Rácz 2013):- természetföldrajzi: Kárpát- és Duna-medence, Dinári-hegység, Adria;- domborzati: alföld-dombvidéki, hegyvidéki, tengerparti;- éghajlati: kontinentális, hegyvidéki, mediterrán;- vízhez való viszonya alapján: szárazföldi (folyóközi, kontinentális), tengeri (szigetek, tengerpart);- társadalmi, kulturális: Közép-Európa, Mediterraneum, Balkán;- vallási: római katolikus, ortodox, iszlám;- etnikai: horvát, latin, germán, magyar, szerb, török, bosnyák. A fenti térszerkezeti tényezők erőteljes alakító hatással rendelkeznek, azonban egyikük sem bír teljes determinisztikus kizárólagossággal. „A horvát nagytérségek kialakult, létező és működő területi egységek, így elviekben nincs szükség az államterület szubjektív felosztására” (Rácz 2013, 38). A későbbiekben a horvát földrajztudomány közmegegyezéses határvonalai alapján fogjuk az egyes (földrajzi-funkcionális) makro- és mezorégiók lehatárolását megtenni (Rácz 2013). Ezek kialakulásában azonban jelentős szerepet játszott azok hosszú távú kialakulása, hiszen a történelem jelentős, jellemző „bélyegeket” nyomott rájuk, ezzel befolyásolva térfejlődésüket. Horvátország közigazgatási térfelosztásának történeti áttekintése A kora középkori állam kialakulásának több vitatott kérdése van. Ezek elemzésétől és az egyes nézetek ütköztetésétől eltekintve a mai államtest kialakulását meghatározó történelmi képződmények bemutatására és területi lehatárolására törekszünk. A horvát történetírás egységes álláspontot képvisel Szlavóniát és a Tengermelléki Királyságot illetően. Az államalapító Tomisláv király (910-928/930) 925 körül vette fel a királyi címet. A 10. századból való területi leírások alapján az ország 11 zsupánságra tagolódott (Livno, Cetina, Imotski, Pliva, Pset, Primőrje, Bribir, Nona, Knin, Sidraga, Nin). Emellett a báni birtokot alkották Krbava, Lika, Gacka vidéke. E karsztvidék lakossága valószínűleg az egykori avar népesség maradéka volt, a mindenkori bánjuk jelentős befolyással bírt a horvát uralkodó osztályban, egyes esetekben társuralkodóként funkcionáltak. Az általuk birtokolt területet egyesek báni Horvátországnak is nevezték (Goldstein 1999; Sokcsevits et al. 1994; Sokcsevits 2011) (3.7.1 ábra).
