Hardi Tamás (szerk.): Terek és tér-képzetek. Elképzelt és formalizált terek, régiók a Kárpát-medencében, Közép-Európában - Nostra Tempora 23. (Somorja-Győr, 2015)
III. A szomszéd államok régiói, elképzelt és formalizált földrajzi terei
Az erdélyi autonómia 299 sabb, itt „történelmileg jelentős mentalitásbeli és gazdasági különbségek alakultak ki a többihez képest” (Vlad 2002, 2). Az Altera folyóirat külön számot szentelt a föderalitásnak (Altera 1997, 6. szám). Ebben két neves szakértő munkáját is leközölték román nyelven, így a romániai értelmiségiek számára hozzáférhetővé váltak Guy Héraud és Daniel Elazar gondolatai. Héraud, akinek vonatkozó írása francia nyelven 1995-ben jelent meg, új rendszerben taglalta a föderalizmus sajátosságait, megkülönböztetve a föderális modellt, mint végeredményt és a föderális stratégiát, vagyis a föderális struktúrát kialakító utak, eszközök rendszerét. A modell tekintetében Héraud kiemelte azokat a speciális elveket, amelyek kombinációja a föderalizmus sajátos szerkezetét és anticentralista jellegét adja, amely révén az állam deszakralizálódik, veszít szuverenitásából, de ugyanakkor rátalál önmagára minden (állam alatti) szinten (Héraud 1997). Szintén az államközi kapcsolatok átalakulását írta le Daniel Elazar is, aki egy paradigmaváltó föderális struktúra kialakulását vetítette előre, amely felváltja a nemzetállamok hagyományos rendszerét és együttműködését. Természetesen ez nem jelenti az államok eltűnését, hanem egy új, kiegészítő dimenzió kialakulását, amely lefedi (és legalábbis bizonyos szempontból helyettesíti is) a meglévő rendszert (Elazar 1997). A föderalizmusról szóló fentebb elemzett tanulmányok leközlése az Altera folyóiratban egyértelműen mutatja a Pro Európa Liga munkatársainak elkötelezettségét eme sajátságos modell és eszme iránt. Az Altera a nyugati sajátos regionalizációs modellekről is számot adott. Az 1998/9. szám, amely a Regionalizmus és regionalizáció címet viseli, valamint az 1999/10. szám Regionalizmus és/vagy decentralizáció címmel, még a Provincia létrejötte előtt leközölt olyan írásokat, amelyek bemutatják a francia sajátos decentralizációt, de egyben beszámolnak a görög regionalizmusról, az olasz, a holland és a svájci modellről. Olyan szerzők tollából származtak az írások, akik autentikus módon képviselik ezeket a mintákat, és a vonatkozó országok lakói.18 Ilyen formában a romániai értelmiség hozzáférhetett azokhoz a jelentős információkhoz, amelyek a nyugati modellekből szá rmaztathatóa k. Az Erdély kapcsán kialakult vita a Provincia hasábjain is több decentralizált modellt mutatott be és ütköztetett a föderális (Németország), a konföderális (Svájc) modelleken keresztül a regionalizált (Olaszország, Spanyolország) modellig. A svájci konföderális modell többször került górcső alá, akárcsak a német föderalista államszerkezet, lásd Alexandru Vlad, Gheorghe Säsärman és Traian Çtef írásait (Vlad 2002, Säsärman 2002, Çtef 2002b, 2002c), valamint Petru Dumitriu álláspontját.19 A spanyol és olasz regionalizált állammodell specifikumait járta körbe Daniel Vighi, kiemelve azokat az autonómialehetőségeket, melyeket az ilyen típusú államszerkezet életre hívott (lásd a katalán, a baszk vagy a dél-tiroli autonóm területeket), illetve ezeknek alkotmányban rögzített sajátosságait (Vighi 2002). Traian Çtef szemléletesen egy fej fokhagymához hasonlította az országot, amely „kisebb-nagyobb cikkeivel, a központtól vagy a külső felétől nézve egyaránt bevonva ugyanazzal a héjjal, ugyanabból a földből táplálkozva, ugyanazokkal a gyökerekkel. Ilyenek lennének az etnikumok vagy a nemzetek is 18 George Kassimatis - P. Lazaratos, Gérard Marcou, Ralf Kleinfield - Théo A. Toonen, Jean-Jacques Furer, Anna Bull írásai. 19 Interjú Petru Dumitru íróval: Románia föderalizálást javasolom címmel. Provincia 2002/5, 8.
