Hardi Tamás (szerk.): Terek és tér-képzetek. Elképzelt és formalizált terek, régiók a Kárpát-medencében, Közép-Európában - Nostra Tempora 23. (Somorja-Győr, 2015)
III. A szomszéd államok régiói, elképzelt és formalizált földrajzi terei
Az erdélyi autonómia 297 ba való sorolását”. (Bakk 2004d, 244). A régió magánvagyonát pedig „olyan ingó- és ingatlan vagyontárgyak alkotják, amelyek polgári forgalomból és más, törvények által előírt úton kerültek és kerülnek a régió tulajdonába” (Bakk 2004d, 244). A pénzügyeket tekintve a tervezet szerint a beszedett adók 60%-a maradna a régió költségvetésében, 20%-a a központi költségvetést gazdagítaná, a maradék 20% pedig egy újonnan létrehozandó országos ún. Szolidaritási Alap bevétele lenne. Ez az új alap a régiók fejlettségbeli különbségeinek mérséklését célozná meg. A régió saját bevételei mellett a kormányzat a régió által gyakorolt hatáskörök érdekében adhat pénzalapokat. A régiókról szóló kerettörvény-tervezet kiegészült még két dokumentummal, melyek közül az egyik a Székelyföld különleges jogállású régió létrehozásáról szóló törvénytervezet, illetve a Székelyföld különleges jogállású régió autonómiájának statútum-tervezete. Ezen két, csak a Székelyföldre, és annak speciális jogállására koncentráló tervezet alapjaiban körülírta a Székelyföld területi autonómiáját, az ott élő magyarok számára egy speciális, etnikai elven alapuló autonómiakoncepció mentén. A Bakk Miklós által vezetett munkacsoport új szemlélete ütközött az időközben párhuzamosan létrehozott Székely Nemzeti Tanács autonómiakoncepciójával, amely nem volt más, mint az 1995-ben Csapó József Bihar megyei szenátor által kidolgozott tervezet újraélesztése. A Székely Nemzeti Tanács nem tartotta a Bakk-féie kerettörvény-tervezetet és Székelyföld-koncepciót elégségesnek ahhoz, hogy a székelység ügyét szolgálja. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács a Csapó-variáns elfogadása mellett döntött, és azt terjesztette az RMDSZ is 2004 februárjában a romániai parlament elé. A tervezetet a parlament ugyanezen év márciusának végén elutasította. A 2003-ban ismét felvetett autonómiaterveknek a visszhangja és értelmezési lehetőségei a Magyar Kisebbség 2004/1-2. számában csapódtak le.17 Bakk Miklós a folyóiratban közölt tanulmányában megkísérelte elkészíteni az 1989 óta eltelt időszak autonómiakoncepcióinak mérlegét. A 2003-ban lezajlott autonómiavita konklúziójaként pedig a két szembehelyezett terv közötti különbséget abban látta, hogy amíg „a Székely Nemzeti Tanács tervezete a változatlan román nemzetállammal szemben egy változatlan autonómiatervezetet állít, addig a szakértői csoport által kidolgozott tervezet számol az integrációs folyamatba került román állam regionális átszervezésével, s ezt az autonómia kivívásával konvergens folyamatnak tekinti” (Bakk 2004a, 54). A Bakk-modell tehát paradigmaváltó. Bakk Miklós 2004-ben megalkotta a Kerettörvény a nemzeti közösségek személyi elvű önkormányzatáról elnevezésű tervezetét, amelyre saját bevallása szerint hatással volt a történelmi részben már említett Jakabffy-féle törvényjavaslat is (Bakk 2004a). Bakk tervezetének értelmében „a Románia területén őshonos, illetve a román állammal hosszú idő óta szoros, tartós kapcsolatban álló nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek, önmagukat nemzeti közösségként meghatározva, etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitásuk védelmében, az állam támogatásával, a személyi elvű önkormányzatok működési elve alapján létrehozhatják: a) helyi kisebbségi önkormányzataikat, b) országos személyi elvű önkormányzatukat” (Bakk 2004e, 1). Ezeknek az önkormányzatoknak a részletes leírását, megválasztásuknak körülményeit, hatásköreit és egymáshoz kapcsolódó viszonyukat a kerettörvény tervezete tartalmazza. 17 Bakk Miklós reagálását lásd: Bakk 2004b.
