Hardi Tamás (szerk.): Terek és tér-képzetek. Elképzelt és formalizált terek, régiók a Kárpát-medencében, Közép-Európában - Nostra Tempora 23. (Somorja-Győr, 2015)
III. A szomszéd államok régiói, elképzelt és formalizált földrajzi terei
Térfelfogások, terek, régiók Romániában 251 3.4.10 ábra: Románia tartományai 1952-56 között Az „egységes” Nagy Román Hazában az egyes régiók sajátosságainak az elfedésére törekedtek még csak a szavak szintjén is. így az országról készült tanulmányokban, de abszurd módon még az időjárás-jelentésben sem íródhattak le vagy hangozhattak el olyan történelmi tájnevek, amelyek az elkülönülésre utaltak. A tájegységek tradicionális nevei helyett a földrajzi égtájak szerinti lehatárolást kellett alkalmazni (Boia 1999). Az 1968-as nagy közigazgatási átalakításban a nacionalista szemléletmód szintén kiütközött, amikor az átszervezés során teljesen megszüntették a Maros-Magyar Autonóm Tartományt, valamint az új megyerendszer olyan megyehatárokat jelölt ki, amelyeken belül a vegyes etnikumú térségekben a román többséget tudták biztosítani, illetve számos magyar települést választottak el a tradicionális központjától (R. Sülé 1990). Csak két megye, Hargita és Kovászna jelentett kivételt, ahol megmaradt a nagyarányú magyar többség, de azok esetében is csatoltak románok által lakott térségeket a megyékhez, például Kovásznához Bodzafordulót, Maros megyéhez Segesvárt és környékét. Ez a megyésítés nem az 1950 előtti rendszert rekonstruálta, hanem azoknál nagyobb egységeket hozott létre: 39 megyére osztották az országot. A megyerendszer Romániában a mai napig tovább él, kisebb átalakításokkal átvészelte a Ceauçescu-rendszert, a rendszerváltást és a regionalizációs törekvéseket, szándékokat. 1981-ben llfov és lalomija megyék területét újraosztották, és létrehozták Cálára§i, Giurgiu és lalomi;a megyéket, majd 1997-ben a főváros körüli Mezőgazdasági Forrás: Sägeatä 2004, 80.
