Hardi Tamás (szerk.): Terek és tér-képzetek. Elképzelt és formalizált terek, régiók a Kárpát-medencében, Közép-Európában - Nostra Tempora 23. (Somorja-Győr, 2015)
III. A szomszéd államok régiói, elképzelt és formalizált földrajzi terei
240 Miklósné Zakar Andrea Napjainkban Hargita és Kovászna megyékben még mindig többségben vannak a magyarok, ezt támasztják alá a 2011-es népszámlálás adatai is. Hargita megyében 155.813 magyar és 16.096 román él, ugyanezek az adatok Kovászna megyére: 78.427 magyar és 21.303 román. Maros megyében az etnikai mérleg mára már a románok felé billen, 2011-ben 103.157 magyar és 127.696 román él a megyében. Székelyföld etnikai alapokra helyezett területi autonómiatörekvései ma már mindenki számára ismertek, a román politika és a regionalizációs folyamatok egyelőre elutasítják mind a törekvéseket, mind pedig a székelység által használni kívánt szimbólumokat. Havasalföld Havasalföld (fara Románeascá, Wallachia) a 13. század végén, 14. század elején Negru- Vodá által született, amikor a vajda a Kárpátoktól délre fekvő térségeket egyesítette és egységes politikai-adminisztratív térséggé szervezte. A megalakulás pillanatától már két részre osztották: Olténiára (nyugati része) és Munténiára (keleti része). Ezek a térségek több megyére (judeje) lettek osztva, a megalakuláskor Argeç, Prahova, Dámbovi(a, Buzáu és Rámnicu-Sárat megyékre, majd a 16. századi történelmi források lalomi^a megye megjelenését is lejegyezték. A megyék neve a rajtuk keresztül haladó folyó nevét tükrözte. A 17. században llfov és Olt megyékről is beszámolnak a leírások. Kezdetekben a megyék határai nem voltak precízen meghatározva, átmeneti zónák is megjelentek a megyék területei között (Ságeatá 2006). A régi megyerendszer átalakulása során néhány megye eltűnt, a határok is megváltoztak, új megyék születtek. Napjainkban Havasalföldet 15 megye alkotja, ezek között llfov megye a fővárost is magában foglalja. Moldova Moldova létrejötte a 14. század közepén Dragoç vajda nevéhez fűződik. Politikai és katonai okokból kifolyólag a térséget két részre osztották, a Felvidékre (Tara de Sus) és az Alföldre (Tara de Jós). Közigazgatásilag ún. pnut-ok alkották, amelyek közül a legrégebbik Putna volt. A 17. század végére Moldova felvidékét alkotó t/nutok: Agiud, Trotuç, Bárlad, Chighegiu, míg az alföldi részek: Suceava, Neamt, Roman, Vaslui, Drohoi, la§i és Cárligáturii. A f/nutokat kisebb térségekre osztották, ezek neve: ocoluri (Ságeatá 2006). A mai Moldova megyéinek nevei között visszaköszön néhány korábbi tinut megnevezése, napjainkban Moldovát nyolc megye alkotja. A moldvai térség az egyik legszegényebb nem csak romániai, hanem európai uniós viszonylatban is. Bukovina Moldovától 1775-ben a Konstantinápolyi Konvenció révén került a Habsburg Birodalomhoz. Bukovina biztosította az összeköttetést Galícia és Erdély között, tehát stratégiai jelentőséggel bírt. Nagy-Románia 1918-as létrehozása következtében Bukovina a román állam részévé vált, de 1940-ben elvesztette egy részét. Dobrudzsa Dobrudzsa történelmi régiójának legnagyobb része ma már Romániához tartozik, kis része Bulgáriához és Ukrajnához. Romániához való csatolása után, 1878-ban Dobrudzsát három megyére osztották: Tulcea, Constanta és Silistra Nouá megyékre, majd két év múlva kettőre, Tulceára és Constantára (Ságeatá 2006). Románia egyik legszegényebb térsége, viszont etnikailag sokszínű: orosz-lipovánok, törökök és görögök is egyaránt élnek itt. A görögök
