Hardi Tamás (szerk.): Terek és tér-képzetek. Elképzelt és formalizált terek, régiók a Kárpát-medencében, Közép-Európában - Nostra Tempora 23. (Somorja-Győr, 2015)
III. A szomszéd államok régiói, elképzelt és formalizált földrajzi terei
Térfelfogások, terek, régiók Romániában 233 A civil társadalom kiépülésének korlátáit Caius Dobrescu e térség kontextusában szintén a megkésett modernizáció számlájára írja, de bizakodva tekint a 2000-es évek elején lezajló folyamatokra, amikor szerinte a civil társadalom kiteljesedni látszik (Dobrescu 2002). Molnár Gusztáv felvetette azoknak a régióknak a sajátos helyzetét, amelyek ún. „Közép-Európa fragmentumok”, de sorsuknál fogva egy előbb említett „civilizációs zsákutcában vergődő" országhoz tartoznak. Molnár ebbe a kategóriába sorolja Erdélyt is, akárcsak Vajdaságot, Kárpátalját, Galíciát vagy Bukovinát, és „rab provinciáknak” nevezte őket. Európaizálásuk zálogát Molnár csakis a régión belüli (többséget és kisebbséget összekovácsoló) konszenzusban látta (Molnár 2000). Közép-Európa (benne Erdély) és a keleti térségek különbségeit tekintve Schöpflin György felhívta a figyelmet a vallási sajátosságokra is: a katolikus és a protestáns gondolkodásmód és értékek hatottak egymásra és versengtek egymással nagyfokú változásokat generálva, „a változás maradványai pedig idővel kialakították azt a gondolatvilágot, amely kognitív mátrixát képezte az újabb változásoknak". Közép-Európát és a nyugati kereszténységet ilyen értelemben a változások és a megújulás jellemezte, míg az ortodox világra a stagnálás és mozdulatlanság jelzői illenek (Schöpflin 2001a, 10). (Lásd erről bővebben Miklósné Zakar 2010). Közép-Európa a földrajztankönyvekben Érdekes megfigyelni azokat a sajátosságokat, ismereteket, amelyeket Európa nagyrégiói és Románia európai elhelyezkedése kapcsán az oktatásban továbbadtak az általános és középiskolai diákoknak. Cezúrának tekinthető a vizsgálatban a rendszerváltás időszaka, tehát azt várnánk, hogy ezen időszak előtt és után két különböző felfogással találkozunk a tankönyvekben. A kronológiát, és nem az osztályok számát tekintve a változás a következőképpen írható le. Az 1981-ben kiadott XII. osztályos Földrajz tankönyv kiemeli, hogy Románia három európai „körzet” (sector), a déli, a keleti és a közép találkozásánál helyezkedik el, és ez befolyásolja az ország éghajlatát és növényvilágát is. Romániát a kontinens délkeleti részére helyezi, nem használja a Délkelet-Európa kifejezést, hangsúlyozza, hogy egyenlő, 2400 kilométeres távolságra helyezkedik el az Atlanti-óceántól, a Jeges-tengertől és az Ural hegységtől, de csupán 900 kilométerre a mediterrán tengertől. A tankönyv alapvetően dunai, kárpáti és tengeri országként definiálja Romániát és kiemeli tranzitország jellegét, amely jellegzetesség révén összeköti Nyugat- és Közép-Európát Kelet- és Dél-Európával (Tufescu-Giurcáneanu-Mierlá 1981, 5). Az 1986-ban kiadott VII. osztályos tankönyv, amely Európa és Ázsia földrajzi sajátosságait elemzi (Ministerul Educafiei §i învâjâmântului 1986), bemutatja Európa részeit: Dél-Európát, avagy a mediterrán térséget, Nyugat-Európát avagy „Óceáni-Európát”, Közép-Európát, Észak-Európát és Kelet-Európát. Közép-Európát a tankönyv a következő országok által definiálja: Ausztria, Csehszlovákia, Svájc, NSZK, NDK, Liechtenstein, Lengyelország, Románia és Magyarország (ebben a sorrendben). Tehát még a rendszerváltás előtt, néhány évvel az előbb elemzett tankönyv megjelenése után Romániát már Közép-Európába pozicionálják. Szintén 1986-ban adták ki a Vili. osztályos Földrajz tankönyvet, amely Románia helyét Európában a követezőképpen határozza meg: Románia „majdnem a kontinens közepén helyezkedik el” (Giurcáneanu-Mu§at-Ghica 1986, 7). Kihangsúlyozzák, hogy a 25° kele
