Hardi Tamás (szerk.): Terek és tér-képzetek. Elképzelt és formalizált terek, régiók a Kárpát-medencében, Közép-Európában - Nostra Tempora 23. (Somorja-Győr, 2015)

III. A szomszéd államok régiói, elképzelt és formalizált földrajzi terei

Kis nagy ország: Szlovákia 193

Mentális terek, régiók Szlovákiában

Szlovák és szlovákiai magyar válaszadók térfelfogása

A szlovák és a szlovákiai magyar egyetemi hallgatók térfelfogásában elég markáns sajátosságokat találtunk. A térfelosztást az égtájak szerinti nagytérségek kombinációi alkotják. A térbeli identifikáció azonban ezeknél kisebb területi tájegységekhez kötődik, amelyeket természeti-történelmi tájak, folyóvölgyek jelölnek ki. Mindemellett fontos szerepe van az etnikai területeknek is, ezt nem csak a magyarságnak helyet adó Dél-Szlovákia mentális különválasztása jellemzi, hasonlóan azonosítanak bizonyos tájakat más etnikumokkal is (gorálok, ruszinok, cigányok). Világosan érezhető a szlovák válaszadók térszemléletben, hogy az ország északi-északkeleti részére részletesebb, történelmi-természeti tájakon alapuló területi felosztás él a fejükben. Mindezek kombinálódnak, amikor az egyes egyén kifejezi területi identitását, amikor országának részeire gondol.

A szlovák válaszadók legelemibb módon három nagy részre osztják fel az országot: Nyugat-, Közép- és Kelet-Szlovákiára. Ezt a felosztást hívhatnánk „meteorológiai jelentés"-felosztásnak is, mert a hétköznapi életben ott találkozik vele az átlagember. Ez a hármas felosztás nagy vonalakban megegyezik az ország NUTS 2 statisztikai besorolásával is, azzal a különbséggel, hogy az uniós felosztás szerint Pozsony külön régiót alkot (így négy NUTS 2 régiója van Szlovákiának), míg válaszadóink mentális térképén a főváros nem önálló egység, hanem Nyugat-Szlovákia része. Ha az önmeghatározásokat vizsgáljuk, tehát a lakóhely térségének bejelölését, akkor ezek a nagy egységek ritkán jelennek meg, közülük elsősorban a „Kelet-Szlovákia” fogalom kerül elő többször, de ott kisebb területre utal, mint a nagy, hármas tagolású felosztás esetén.

Az értékelhető válaszok között a többség a hármas felosztásnál részletesebb válaszokat adott. Ha ezeket a nagyobb térségeket vetjük össze, akkor a jellemző az 5-7 térségi felosztás, amelyen látszik a nyugat-közép-kelet hármasság, de mellette egy észak-közép-dél felosztás is. Ilyenformán öt nagy tájegységre tagolták a válaszadók az országot, ami azáltal bővülhet hét egységig, ha a nyugati térségből kiemelik s önálló egységként kezelik Pozsonyt, valamint északon külön említik a Tátrát (3.2.3 ábra).

Az ábrázolt hetes felosztás kiválóan leképezi azt a logikát, amivel egy művelt, szlovák fiatal felosztja saját országát. A legtöbb válasszal ellentétben ő a teljes országterületet beosztja, s válaszában keverednek a történelmi, etnikai, földrajzi elvű régiók. Nyugatról keletre sorszámoz, de először az északi és középső területeket, s végül déli és keleti részeket. A sorszámozás jelentősége abban áll, hogy vélhetően mentális térképén ez a sorrend alakult ki, s a kérdésre először az északi területek jutnak eszébe. Elsőként a fővárost és annak agglomerációját (1) különíti el az azt körbefogó Nyugat-Szlovákiától (2). Ez utóbbi régió gerincét a Vág folyó völgye adja, s központja Nyitra. Közép-Szlovákia (3) központja Besztercebánya. Ez a térség, s általában a „közép” a rajzok jelentős részén nem jelenik meg, üres, nagy terület marad. Észak-Szlovákia alatt (4) néhány kisebb járásnyi területet ért, Zsolna központtal. Az északi térségtől külön említi a Tátrát (5). E két térség kiterjedése közelít a leggyakoribb, kis- és középtájakon alapuló beosztáshoz, amit a következőkben mutatunk be majd. Dél-Szlovákiának (6) nevezi a azt a keskeny, elnyúló sávot, amely a magyar határ mellett található. Ez a régió sem földrajzilag, sem más fizikai adottságát tekintve nem egységes, nem találunk a táj gerincét alkotó folyót, központot stb. (Kocsis-Hevesi 2003). Kijelölése egyértelműen a magyar többségű területekre