Hardi Tamás (szerk.): Terek és tér-képzetek. Elképzelt és formalizált terek, régiók a Kárpát-medencében, Közép-Európában - Nostra Tempora 23. (Somorja-Győr, 2015)

III. A szomszéd államok régiói, elképzelt és formalizált földrajzi terei

Kis nagy ország: Szlovákia 173

Észre kellett venni a társadalmak tagozódását, elemezni kellett a társadalom nyelvi megoszlását, össze kellett vetni mindezt a létező földrajzi-természeti környezettel, a létező közigazgatási, egyházi, kincstári, katonai egységekkel. Kiderült, hogy az örökölt természeti-társadalmi-közigazgatási stb. keretek és a nyelvet használó társadalmi csoportok terei nem illenek össze. A jogtörténeti szemléletet váltja a természetjogi szemlélet. A historizáló földrajzi terek természetes földrajzi terekre cserélődnek.

Papánek művét J. Hrdlióka méltatta a Národ slovenský (A szlovák nemzet, 1785-1786) című munkájában, amelyben kifejtette, hogy hiába tagadja meg valaki nyelvét, nemzetiségét, azt mással felcserélni úgysem tudja. Az etnikai sajátosságokhoz a nyelven kívül további, mégpedig nemzeti jellemvonások is tartoznak. A nemzet kitűnő tulajdonságainak sorolása a nemzeti öntudat erősítője. A nemzeti tulajdonságok minden szlovákul beszélőre, tehát a népre is érvényesek, valláskülönbség nélkül (Arató 1975, 110-111).

Jozef Ignác Bajza írta az első szlovák regényt, a René mláďenca príhodi a skúsenosti (Az ifjú René történetei és tapasztalásai, 1783-1785), amelynek leírásai a nagyszombati társadalomról jól mutatja a helyi valóság leírása felé tett lépéseket. Káfer István ismerteti röviden a regény tartalmát, amiből kiderül, hogy Bajza nem lelkesedett Kis-Rómáért, azaz Nagyszombatért. Szinte naturalisztikus képet fest a lakodalmak alkoholba fúló tivornyáiról, a plébánosok kilátástalan, sanyarú helyzetéről, a köznemesi despotizmusról és a léha főnemesi életről, ami a parasztok izzadságából táplálkozik (Káfer 2009).

A szlovák nemzeti megújulás kezdeti időszakának legjelentősebb eseménye a szlovák irodalmi nyelv kodifikációja volt. A szlovák irodalmi nyelvet megalkotója, Anton Bernolák neve alapján Bernolák-féle irodalmi nyelvnek nevezték. Ez esetben az ún. kulturális nyugatszlovák nyelv kodifikációjáról van szó. Másfél évszázadon át a katolikus nagyszombati egyetem és környezetének (Pozsony) kulturális vonzásterében fejlődött ki, a szlovákok által használt cseh nyelv fokozatos elszlovákosítása révén. Ebben az új irodalmi nyelvben a szlovák nyelvjárások közül leginkább a nyugat-szlovákiai nyelvjárás hatása érvényesült. Bernolák, amikor írásában (Grammatica slavica, Pozsony, 1790) a szlovák nemzetről mint a szláv nemzet önálló törzséről és a szlovák nyelvről, mint a szláv nyelv önálló nyelvjárásáról írt, akkor ezt azzal indokolta, hogy a szlovák nyelven beszélő szlovák nemzet a szlávok őshazájának területén, a Duna és a Tátra között él (Tibenský 1972). A katolikus Bernolákkal visszaérkeztünk a középkori emlékek alapján kimutatott szlovák magterülethez. A Pázmány Péter érsek óta szorgalmazott elv, a nép saját nyelven történő pasztorálása érett be Bernolák gesztusával, a szlovákok nyugati nyelvjárásának irodalmi nyelvvé tételével. Bernolák nyelvválasztása a cseh nyelv ellenében történt, de azt határozottan leszögezte, hogy az új szlovák nyelv megteremtésének nincs köze a cseh nyelvvel szembeni ellenérzésnek. Két teljesen egyenjogú nyelvről, és két teljesen egyenjogú nemzetről van szó (Arató 1975,112-113).

Az 1792-ben alakult katolikus Slovenské učené tovarišstvo (Szlovák Tudós Társaság) elsődleges feladata a nyelvművelés volt. Hatáskörét igyekezett kiterjeszteni a szlovákok lakta egész területre. A központ Nagyszombat volt, helyi szervezetek pedig a következő településeken voltak: Pozsony, Nyitra, Rovnó, Besztercebánya, Szepesváralja, Solivár, Eperjes, Kassa, Rozsnyó. A kb. 500 fős tagság a legkülönbözőbb szlováklakta megyéből került ki (Arató 1975, 113). A Társaság legjelentősebb mecénása Rudnay Sándor (1760-1831) püspök, esztergomi érsek volt.

Bernolák leghatásosabb követője, a Szlovák Tudós Társaság lelke Juraj Fándly nahácsi katolikus plébános volt. Gazdag életművéből most csak azt emeljük ki, hogy gazda-