Hardi Tamás (szerk.): Terek és tér-képzetek. Elképzelt és formalizált terek, régiók a Kárpát-medencében, Közép-Európában - Nostra Tempora 23. (Somorja-Győr, 2015)
II. Közép-Európa, Kelet-Európa, Délkelet-Európa és a Balkán - eltérő elképzelések a nagyterekről
134 Hardi Tamás Kevés olyan ország van, amely csak egy vagy legfeljebb kettő térfogalomba sorolódik be. Határozottan helyezhető el Ausztria és Németország, amelyek csak Közép-Európánál jelennek meg. Kelet-Európa magterületének tekinthetők a válaszadók szerint Oroszország, Ukrajna és Belorusszia, amelyek csak ennél a térfogalomnál kerültek fel a térképre. A Délkelet-Európa/Balkán térségben az alábbi államok tekinthetők olyannak, amelyek nem jelennek meg más térfogalomnál: Macedónia, Montenegró és Bosznia- Hercegovina nevezhető egyértelműen délkelet-európai/balkáni országnak, bár két térfogalomnál jelennek meg, de ezek, mint említettük, földrajzi értelemben azonos térre vonatkoznak. Mind a négy kategóriába bekerült viszont Szlovénia, bár relatíve magas arányban Közép-Európa részének tartják a válaszadók, de viszonylag magas a három másik fogalom részesedése is. Mivel nyolc országban végeztük a vizsgálatainkat, ezért ezek esetében tudunk beszélni a nagytérségi identifikációról. A válaszadók besorolták saját országukat is. Arra kértük őket, hogy jelöljék be, mely nagytérség vagy nagytérségek részét képezi saját államuk: tehát több irányba is besorolhatták országukat. Az ábrán kördiagramok mutatják, hogy az adott ország válaszadóinak mekkora aránya sorolta be saját országát az adott térfogalomba. Itt kétféle diszkrepancia vizsgálható: amikor egy országot a nemzetközi közvélekedés kevésbé tart egy régió részének, míg a saját lakói odasorolják, s ennek az ellenkezője, amikor egy ország bekerül egy térfogalomba, miközben az állampolgárok nem érzik odatartozónak. Az első eset szignifikánsan a Közép-Európa fogalomnál lép fel. Látható, hogy a magterület országaiból háromban vizsgálódtunk (Ausztria, Szlovákia és Magyarország), s mindhárom esetben a nemzetközi megítélés határozottan ide sorolta őket, miközben saját lakosságuk magas arányban ide tartozónak tekinti az országot. Ugyanakkor több olyan állam is van, amit a nemzetközi megítélés nem vagy csak alacsony arányban sorol ide, de saját lakossága erős közép-európai identitással rendelkezik. így térképünkből látható, hogy Ukrajna és Románia esetében a más országbeli válaszadók kevesebb mint 10%-a tartotta ezeket az országokat közép-európainak, míg az ukrán és román válaszadók 61, illetve 53%-a sorolta országát ide. (Ukrajnában a felvételezés, mint említettük, 2014 tavaszán készült, így az akkor kirobbant konfliktus is hozzájárult ahhoz, hogy az orosz orientáció nagyarányú elutasítást nyert.) Hasonló a helyzet Horvátországban és Szerbiában is, ahol a válaszadók bő kétharmada, illetve harmada jelölte Közép-Európát mint saját régiót, miközben a többi ország válaszadóitól csak 16, illetve 9%-ot kaptak. Szlovénia közép-európaisága nem lehet kérdés: bár a nemzetközi vélekedés csak közel 40%-ban sorolta ide az országot, de a saját lakosság 97%-a, ami a legmagasabb arány a vizsgálat során. így elmondhatjuk, hogy a térség lakóinak közép-európai identitása erős. A szomszédság által alkotott Közép-Európa-kép is határozott, körvonalazható. Ugyanakkor igaz lehet több szerző véleménye, miszerint a hidegháború idején szunnyadó Közép-Európa-tudat újraéledését a 20. század nyolcvanas éveiben figyelhetjük meg, elsősorban ellenzéki körökben. A térkoncepció ismételt feltűnése a térség népeit segítette hozzá mintegy eszközként ahhoz, hogy önmagukat Kelet-Európából Nyugat-Európába „helyezzék át" tudati értelemben, hangsúlyozva kötődésüket a nyugati kultúrához (Hagen 2003). (Persze külső nézőpontból ez az identitáskeresés kevésbé emelkedettnek is tűnhet, lásd Wagner 2003 idézetét az előző fejezetben). A magas szintű közép-európai idén-
