Hardi Tamás (szerk.): Terek és tér-képzetek. Elképzelt és formalizált terek, régiók a Kárpát-medencében, Közép-Európában - Nostra Tempora 23. (Somorja-Győr, 2015)
II. Közép-Európa, Kelet-Európa, Délkelet-Európa és a Balkán - eltérő elképzelések a nagyterekről
2.2 Az államok viszonya a nagyterekhez A térfogalmak megítélése napjainkban - egy kérdőíves vizsgálat tükrében Hardi Tamás Ha saját államunkat kell elhelyezni egy földrajzi térben, amelyben más államok, népek is jelen vannak, akkor ezzel az „elhelyezéssel” nem csak saját országunk földrajzi helyzetéről formálunk véleményt, hanem egy bizonyos térközösséget is felvállalunk más államokkal, népekkel. Az előző fejezetekben láthattuk, hogy az általunk vizsgált térfogalmak közül több nem azonosítható be pontosan lehatárolható földrajzi területekkel, hanem sok esetben inkább mentális térként jeleníthető meg, amely nézőpontunktól, világlátásunktól, történelmi korunktól függően szűkül, bővül vagy tűnik el a térképről. Kutatásunkban nyolc ország felsőoktatási hallgatóit kértük meg, hogy mutassák meg, hol, mely nagytérben található a saját országuk. Ehhez öt olyan térfogaimat adtunk meg számukra, amelyek többé-kevésbé lehatárolhatok természeti földrajzi jegyek alapján: ezek az Alpok országai, a Kárpáti országok, a Kárpát-medence, a Pannon-medence, a Duna-térség. Mint láthattuk, e területi egységek esetében is az adott földrajzi elem (hegység, folyó) inkább szimbolikus erővel bír, mint valódi tér lehatároló jelentőséggel. Megmondhatjuk viszonylag pontosan, hogy meddig terjednek a felszínen az Alpokhoz tartozó kőzetek, illetve azt is, hogy meddig terjed a Duna vízgyűjtő területe, de a térfogalom ezektől a konkrét fizikai helyektől már elszakadt, a szimbolikus összetevők ereje növekedett, s az adott földrajzi jelenséghez tartozó országokkal való közösségvállalás fejeződik ki benne. Megadtunk három, politikai- történeti-kulturális nagyteret is (Közép-Európa, Kelet-Európa, Délkelet-Európa), melyek, mint láttuk, végképp csak a tudatunkban alakultak ki, nagyon sokféle változatban, valós természeti földrajzi keretek nélkül. Ezeken kívül még a Balkán fogalmára kérdeztünk rá, amely mindkét kategóriába beletartozhat, hiszen alapja természeti földrajzi (egy félsziget), de ugyanakkor mint geopolitikai-történeti kulturális régió is nagy, sőt kategóriaalkotó1 jelentőségre tett szert, s a vele járó konnotáció nem mindig pozitív, sőt inkább pejoratív jellemzőkre utal. így elemzéseinkben a Balkánt kevésbé természeti földrajzi értelemben, hanem a három politikai-kulturális nagytér negyedik társaként értelmezzük azzal a kikötéssel, hogy területi értelemben sok hasonlóságot mutat a Délkelet-Európa fogalommal (természetesen nem azonos vele), de erős különbségek mutatkoznak a jelentéstartalmat illetően. 1 Lásd a Balkán, balkáni szó általános jelentését a politikai földrajzban, mikor egy térséget hatalmi vákuum sújt, s az állami keretek bizonytalanok, egymást átfedő területi aspirációk léteznek, etnikai, vallási sokszínűséggel jellemezhető területen. Az ehhez az állapothoz vezető folyamatot nevezzük balkanizálódásnak.
