Hardi Tamás (szerk.): Terek és tér-képzetek. Elképzelt és formalizált terek, régiók a Kárpát-medencében, Közép-Európában - Nostra Tempora 23. (Somorja-Győr, 2015)
II. Közép-Európa, Kelet-Európa, Délkelet-Európa és a Balkán - eltérő elképzelések a nagyterekről
Nagyterek, térelképzelések Közép-Európában 107 Ausztria helye és szerepe Közép-Európában Látszólag egyértelmű, ha Ausztriát mint Közép-Európa vezető államát ismerjük el. Mint a fentebb bemutatott Közép-Európa-koncepciók mutatják, elméletben is többféle olyan lehatárolással találkoztunk, amely német vezetésű, avagy éppen német és osztrák szerepvállalás nélküli Közép-Európáról beszél. A köztudat azonban, ahogyan ezt később bemutatandó vizsgálataink is tükrözik, ezt a térfogaimat erősen ausztriai centrummal képzelik el. A térség jelene és jövője szempontjából tehát alapvető a kérdés, hogy hogyan jelenik meg ez a vezető szerep a valóságban, lehet-e Ausztriától független Közép-Európa? Kétségtelen, hogy Németországot nem számítva a térség legfejlettebb, s nemzetközi téren legbefolyásosabb állama Ausztria. Ugyanakkor, ha az osztrák kapcsolatokat vizsgáljuk a mindennapokban, nem tapasztalunk bennük különösebb regionális prioritást. Láthatjuk ezt pl. az osztrák egyetemek nemzetközi kapcsolatainak alakítása során is. Úgy tűnik, a korábbi birodalmi központ ma már nem regionális szinten definiálja magát, s ebben kétségtelenül jelentős szerepet játszik az a tény, hogy mai kiemelkedő jólétét, gazdasági prosperitását nagymértékben köszönheti földrajzi és geopolitikai adottságainak, ami alapján ki tudta alakítani azt a nemzetközi szerepkört, amely nem egy régió vezető hatalmaként, hanem egy bipoláris világ „híd’’-államaként jellemezte Ausztriát. Az Osztrák-Magyar Monarchia szétesésével Ausztria megszűnt egy birodalom vezető hatalma lenni. Ez a birodalom a megszűnése előtt 676,6 ezer négyzetkilométernyi területével, Oroszországot nem számítva Európa legnagyobb államalakulata volt, míg 51,3 millió lakosával Oroszországot szintén nem számítva Németország után a második helyet foglalta el a kontinensen (Romsics 2007). Mindebből a békekötések után egy hatmilliós kisállam maradt vissza, mely nem rendelkezett igazán osztrák identitástudattal, s gazdaságilag, s politikailag is gyenge maradt. Ne feledjük el, hogy vesztes államként került ki a háborúból, akárcsak Magyarország. Gazdaságára nézve fontos szempont, hogy a monarchia iparának döntő hányada Csehországban maradt, amire alapozva Csehszlovákia jelentős gazdasági fejlődésen ment át a két világháború között, míg az agrárkapacitások és termőterületek jelentős része Magyarország területén volt. Luif (2012) szavaival élve Ausztria egy „nyomorék” gazdaságot örökölt, amelyben egy 50 milliós birodalomra méretezett bürokrácia volt jelen, s ahol a lakosság harmada a fővárosban tömörült. Mindezek után nem véletlen, hogy 1922-ben és 1932- ben Ausztriát népszövetségi kölcsönnel kellett az államcsődtől megmenteni, s ebben a kölcsönügyletben Csehszlovákia jelentős segítségére volt az osztrák államnak (Luif 2012). Néhány év kivételével az 1920-as években az egy főre jutó GDP soha nem emelkedett az 1914-es szint fölé a két háború közötti időszakban (Butschek 2011, 207). Ellentétben a két világháború közötti Magyarországgal, Ausztria élénk gazdasági kapcsolatokat ápolt az utódállamokkal, különösen az azokból származó importja volt kiemelkedő (Luif 2012). Csehszlovákia éppoly fontos külkereskedelmi partner volt, mint Németország. Bées, a főváros mindezalatt sokat vesztett jelentőségéből. A birodalmi főváros lakosságszáma 1846-ban 520.000 fő volt, ami 1914-re 2,2 millióra növekedett. Bécs funkcionális vonzáskörzetének nagy részét is elvesztette, hiszen hinterlandja kiterjedt Nyugat-Magyarországra, Pozsony környékére, Dél-Csehországra is. Ráadásul birodalmi státuszából következően lakosainak nagy része a birodalom vala