Gyurgyík László: A szlovákiai magyarság demográfiai folyamatai 1989-től 2011-ig, különös tekintettel a 2001-től napjainkig tartó időszakra - Nostra Tempora 22. (Somorja, 2014)
6. Az asszimilációs folyamatokról
A vegyes házasságok 79 A magyar nemzetiségűek vegyes házasságkötéseinek aránya a vizsgált időszakban kismértékben, (28,4-ról 27,2 százalékra), a vegyes házasságból születettek aránya dinamikusan (22-ről 18,8 százalékra) apadt. Azaz a vegyes házasságkötések arányához viszonyítva 15-30 százalékkal alacsonyabb a vegyes házasságokból születettek aránya. A szlovák nemzetiségűek vegyes házasodása a vizsgált időszakban szintén apadt (11,3-ról 9,2 százalékra). A vegyes házasságból született szlovákok aránya is fogyatkozott (4,6-ról 3,5 százalékra). Összességében az arányuk 24-30 százalékkal volt alacsonyabb a vegyes házasságkötések arányánál (23. melléklet). A vegyes családok egy részében a házasfelek egyike a házasságkötés és már az első gyermek megszületése közötti rövid időszak alatt nemzetiséget vált. Azaz: a családok nemzetiségi „orientációja” megszilárdul, s ezt nem ritkán az egyik házastárs inkább csak formális nemzetiségváltása kíséri. A családok formálódó nemzetiségi orientációjának megfelelően jegyzik be a született gyermek nemzetiségét (az anya a gyermek megszületésekor más nemzetiséget ad meg, mint a házasságkötés alkalmával, de az sem kizárt, hogy a férje nemzetiségét adja meg az előzőtől eltérően), tehát a vegyes házasságokban bekövetkező generációváltások már nemzetiségenként statisztikailag kimutatható tényleges nemzetiségváltási nyereséget, illetve veszteséget mutatnak. A nemzetiségváltás elméletileg kétirányú lehet, s egyedi esetek szintjén mindkét irányú nemzetiségváltás elő is fordul, de tényleges asszimilációs nyereség a többségi nemzet irányában mutatkozik. Azaz a vegyes házasságokban a regisztrált adatok alapján kimutatott alacsonyabb születésszám nem a vegyes házasságokban élő nők alacsonyabb termékenységéből, hanem az etnikai regisztrációból, illetve ennek torzításaiból adódik. Érintettük már, hogy a vegyes házasságok „homogenizálódását” és az adatfelvétel egyéb pontatlanságait a rendelkezésre álló hivatalos statisztikai (népszámlálási és népmozgalmi) adatok alapján nem tudjuk számszerűsíteni. Survey vizsgálatok adataiból ismeretes, hogy a magyar-szlovák vegyes házasságokból születettek 80 százaléka felnőttkorában a többségi nemzet tagjának vallja magát (Csepeli-Örkény-Székelyi 2002; Gyurgyík 2004). A nemzetiségek termékenységének vizsgálatánál meg kell különböztetni a demográfiai és az etnikai reprodukciót (Szilágyi 2002). A magyarok demográfiai értelmű reprodukcióján a magyar nemzetiségű anyák által szült valamennyi gyermek számát, etnikai reprodukciójukon pedig a magyar nemzetiségű gyennekek számát értjük. Az első érték a magasabb, mivel nem minden magyar anyától született gyermek lesz a későbbiekben magyar nemzetiségű. Elsősorban a többségi szlovák nemzetiségüekkel kötött vegyes házasságokból született gyermekek többsége válik nem magyar nemzetiségűvé. A demográfiai és az etnikai reprodukció különbségéből következtethetünk az intergenerációs asszimiláció nagyságára. A demográfiai értelemben vett és az etnikai reprodukció elkülönítése közzétett szlovákiai népmozgalmi adatok alapján közvetlenül nem lehetséges. A születési mozgalomban az újszülöttek nemzetisége - elvileg - az anyák bevallott nemzetiségével azonos. Azaz az adott nemzetiségű anyák élveszüléseinek száma adja meg termékenységüket.51 Az etnikai reprodukcióról a népmozgalmi adatok nem tájékoztatnak, ennek értékeit a népszámlálás koréves adatai alapján számítjuk ki. A magyar anyától születettek száma - a várható születések száma alapján - egy adott évben megadja a magyarok termékenységét, a népszámlálás során ugyanezen kohorszhoz tartozó 51 Az anyakönyvezés során bizonyos eltérések figyelhetők meg. Azaz az anyák regisztrált és tényleges nemzetisége között bizonyos körülmények között eltérés mutatkozik (1. Ziegenfuss 1966).
