Gyurgyík László: A szlovákiai magyarság demográfiai folyamatai 1989-től 2011-ig, különös tekintettel a 2001-től napjainkig tartó időszakra - Nostra Tempora 22. (Somorja, 2014)
5. Népmozgalmi folyamatok a kilencvenes évektől napjainkig
A halálozások számának alakulása 55 5. táblázat. A nyers és standard halálozási arányszám a települések nagyságcsoportjai szerint Szlovákiában, 2011 Lakosok száma a településeken 2001 2011 NYHA**SHA* NYHA** SHA* -199 16,8 9,8 15,9 10,8 200-499 13,6 9,9 12,4 10,6 500-999 12,0 10,2 10,9 10,2 1 000-1 999 11,3 10,1 10,4 10,3 2 000^1 999 10,5 10,3 9,7 10,2 5 000-9 999 9,3 10,3 9,4 10,2 10 000-19 999 8,5 10,2 8,5 9,5 20 000-49 999 7,9 9,5 9,4 10,1 50 000-99 999 7,1 8,1 8,2 8,2 100 000 felett 8,6 8,5 8,4 7,7 * Standardizált halálozási arányszám ** Nyers halálozási arányszám Szlovákia lakosságának halandósága településnagyság szerint is jelentősen különbözik. A - regisztrált adatok alapján kimutatott - nyers halálozási arányszám 2001-ben a törpefalvakban volt a legmagasabb (16,8 ezrelék), s a nagyobb települések, városok irányába fokozatosan csökkent. A legalacsonyabb az 50-100 ezer lakosú városokban volt (7,1 ezrelék), a 100 ezer feletti nagyvárosokban a 10-20 ezer lélekszámú városok szintjén mozgott (8,5 ezrelék). 2011-ben is a nyers halálozási arányszám értéke a nagyobb települések irányába csökkent. Egyúttal megfigyelhetjük, hogy a falvak valamennyi nagyságcsoportjában csökkent a ráta, a városok nagyságcsoportjainak többségében viszont emelkedett. A településtípusonként eltérő nyers halálozási ráta mögött a lakosság kor- és társadalmi szerkezetének, a települések infrastrukturális ellátottságának, életszínvonalának különbségei állnak. Ezek közül a korszerkezet különbségeiből adódó eltéréseket standardizálás segítségével kiszűrtük. A standardizált halálozási arányszámok megoszlása az előzőtől igen nagy mértékben különbözik. Míg 2001-ben a legkisebb lélekszámú települések csoportjában kimutatott legmagasabb nyers halálozási arányszám (16,8 ezrelék) több mint kétszer magasabb az 50 000-99 999 lélekszámú városok csoportjában kimutatott legalacsonyabbnál (7,1 ezrelék), a legalacsonyabb és a legmagasabb standardizált ráták különbségei sokkal kisebbek (10,3 ezrelék és 8,1 ezrelék). A nyers mutató értékeinek ily nagymértékű szórása a települések lakosságának korösszetételéből adódott. A standardizált mutatók a feltételezettől több szempontból is eltérő módon alakultak: egyrészt a legmagasabb halálozási ráta a 2000-9999 lakosú nagyközségekben és a kisvárosokban mutatható ki (10,3 ezrelék), a standardizált halálozási ráta a törpefalvak irányába csökken (9,8 ezrelék), a legalacsonyabb értéket viszont az 50-100 ezer közötti és 100 ezer feletti nagyvárosokban (8,1 ezrelék, illetve 8,5 ezrelék) veszi fel. 2011-ben a standardizált mutató értéke a legkisebb településektől a két nagyváros csoportjáig csökkent (10,8 ezrelékről 7,7 ezrelékre), ugyanakkor a csökkenés nem volt folytonos: a 20 000^19 999 lakosságú középvárosokban a standardizált mutató értéke (10,1 ezrelék) jelentősen meghaladja a 10 000-19 999 fős városok rátáját (9,5 ezrelék). Azt is megfigyelhetjük, hogy a standardizált mutatók 2011-ben magasabbak a 2000 főnél kisebb településeken, javulás mutatkozik 2000 és 19 999 fos helységekben, viszont magasabb a halandósága a 20 000 és 99 999 lakosú városoknak. A két nagyváros halandósága viszont jelentősen javult az előző évtizedben (7,7 ezrelék).
