Gyurgyík László: A szlovákiai magyarság demográfiai folyamatai 1989-től 2011-ig, különös tekintettel a 2001-től napjainkig tartó időszakra - Nostra Tempora 22. (Somorja, 2014)
4. Történeti áttekintés - népmozgalmi folyamatok Szlovákiában a második világháború után
26 Történeti áttekintés... népességen belül az idősebb korosztályok részarányát tartósan növelte. E tényezők következtében a magasabb átlagéletkorú magyar népesség halandósága is nagyobb a szlovákiai halandóságnál. Szlovákiában a halálesetek száma az ötvenes években (a hatvanas évek elejéig) csökkent. A halálozások legalacsonyabb kimutatott száma 1961-ben 31 403 volt. A későbbiekben ez a szám fokozatosan emelkedett, 1990-ben és 1991-ben meghaladta az 54 ezret, az azóta eltelt időszakban 51 és 53 ezer között mozog (1. melléklet). A magyarok halálozásának száma éves szinten a nyolcvanas évek végéig fokozatosan növekedett (2. melléklet). A hatvanas évek közepéig a növekedés viszonylag alacsony volt (4800-ról 4900-re), a hetvenes évek közepéig további ezerrel növekedett, a nyolcvanas években 6200 körül mozgott, 1990-ben 6436 fővel kulminált, 1994-től éves szinten 6000 fö alá esett. A magyar és szlovák nemzetiségű népesség, illetve az össznépesség halandóságának alakulását az ún. nyers halandósági arányszámok segítségével hasonlítjuk össze. A magyar nemzetiségűek nyers halálozási arányszáma az ötvenes években 12-13 ezrelék körül volt,9 a hatvanas években 10 ezrelék alatt, a nyolcvanas évek elejéig fokozatosan emelkedett - 1983-ban kulminált 11,3 ezrelékkel -, a nyolcvanas évek második felétől „statisztikailag csökken” de a valóságban lényegesen nem változik (1-3. melléklet). Az országos nyers halálozási arányszám az ötvenes évek elejétől csökken, a hatvanas évek elejéig 8 ezrelék alatti értékre, majd a későbbiekben 9,5-10,3 ezrelék körül mozog. A magasabb magyar halandósági arány tendenciájában nem különbözik a szlovákiaitól. A magyar nemzetiségű elhalálozottak aránya a magyar lakosság szlovákiai arányánál is magasabb. 1962-ben 15,2 százalékot, 1972-ben 14,0 százalékot tett ki, 1984-ben 12 százalékaid esett (11,95 százalék), 1995-től folyamatosan 11 százaléknál alacsonyabb az értéke, 2003-ban 10,3 százalék. A szlovák nemzetiségű meghaltak részaránya ugyanazon időszakban 82,0 százalékról 88,5 százalékra emelkedett. 4.4. A természetes szaporodás alakulása A magyar népesség természetes szaporodásának nagysága a második világháború utáni évtizedek során az ötvenes évek második felében volt a legmagasabb (1956-ban 5658 fő), majd másfél évtizeddel később mélypontot ért el (1970-ben 1913 fő). A hetvenes évek közepéig újabb növekedés figyelhető meg, mely meg sem közelítette az 1956-os maximumot (1974-ben 3944 fő). A magyarok természetes szaporodása azóta fokozatosan csökken, 1990-ben 846 fős növekedés volt kimutatható. Szlovákia lakosságának természetes szaporodása az ötvenes években 60 ezer felett mozgott, a hatvanas évek végére 40 ezer alá esett, majd fokozatosan növekedett: 1976-ban 54 ezer fő feletti értékkel kulminált, azóta kisebb-nagyobb ingadozásokkal fokozatosan csökkent, 1990- ben alig meghaladta meg a 25 ezret (25 370). Szlovákia és a magyar nemzetiségűek természetes szaporodása 1950-től 1990-ig tendenciáiban hasonlóan alakult, de a magyar arány számok jóval alacsonyabbak. Az országos természetes szaporodás arányszáma az 1950. évi 17 ezrelékről 1990-re 4,8 ezrelékre esett vissza. A magyar népesség szaporodása az ötvenes években 12-13 ezrelék felett mozgott, a nyolcvanas évek második felében 3,4 ezrelékre, 1990-ben 1,5 ezrelékre apadt. 9 Az 1950. évi népszámlálás magyar vonatkozású adatainak problematikus voltáról lásd az 5. lábjegyzetet is.
