Lampl Zsuzsanna (szerk.): Tanulmányok az ifjúságról - Nostra Tempora 21. (Somorja, 2014)
II. Ifjúság 2012-ben - Szilávssy Tímea: Fiatalok és a kockázati magatartás
214 Szilvássy Tímea A nyugtató típusúakhoz tartoznak az opiátok (ópium, morfin, heroin, máktea) és a receptre kiváltható gyógyszerek (nyugtatok, altatók). A stimuláns hatású szerekhez tartozik a kokain, a crack, valamint az amfetamin és származékai (pl. extázis). A hallucinogén hatású szerekhez sorolhatóak a szerves oldószerek, az LSD, valamint a kannabiszfélék (marihuána, hasis). A köztudatban elterjedt megnevezés a kemény és könnyű drogok közti különbségeket is firtatja. Ez a felosztás szakmai körökben is vitatott, általánosságban azonban elmondható, hogy kemény drogok alatt a használatra rendkívül kockázatos anyagot értjük, melynek egészségkárosító hatása igen jelentős - a legismertebb kemény drognak a heroint tartjuk. Míg a könnyű drogokkal kapcsolatban a nem olyan markáns, egészségre káros hatásokat szoktuk érteni. Leggyakrabban a marihuánát soroljuk ide, a vizsgálatok azonban kétségbe vonják a kevésbé markáns káros hatásokról szóló feltevést. Fontos hozzátenni, hogy a könnyű drogoknál is felléphet pszichés hozzászokás. A drogfogyasztás kutatása Milyen a droghelyzet Szlovákiában? Az ehhez hasonló kérdéshez még nagyon sok alkérdés társul: a felhasználók, ill. drogfüggők helyzete, száma, rekreációs felhasználók jellemzői, vélemények a drogokról, a tolerancia kérdése, drogpolitika és a drogokkal kapcsolatos problémák megoldása, ill. az arra való törekvés. Elegendő egyáltalán a drogkérdést kutatni ahhoz, hogy teljes választ kapjunk? Hiszen maga a drogkérdés is egy multidiszciplináris jelenség része, mely a társadalom több területét érinti, befolyásolja vice versa. Ezért a drogkérdés jellemzése több forrásból kell, hogy kiinduljon, hogy a jelenséget egészében tudjuk megfigyelni, értékelni. Nem lehetséges kutatni a problémát csak egy mutató alapján. Minden egyes szubjektum különleges megvilágítást kölcsönöz a jelenség feltárására. A szakirodalom a következő főbb dimenziókat említi: filozófiai-etikai háttér, jogi háttér, gazdasági dimenzió, egészségügyi kérdés, szociális kérdés, a prevenció dimenziója, a drogpolitika kulturális keretei, mediális diskurzus, a drogpolitika intézményrendszere, ill. relevánsnak mutatkozik a politika sikeressége, értékelni lehet egyes lépések sikerességét, vagy a kialakított stratégiát egészében. A kölcsönös összehasonlítás és az eredmények konzisztenciájának kutatása megengedi, hogy felelősségteljesebben álljunk a problémához és a jelenséget mélyebb összefüggésekben kutassuk. Az indikátorok kiválasztásával kapcsolatban szükségesnek tartunk kiemelni néhány aspektust, melyek az adatfelvétellel és az adatok értelmezésével kapcsolatosak. Az adatok felhasználásánál figyelni kell, milyen módon ment végbe a kutatás: rutinosnak számító megfigyelésről beszélhetünk-e, visszatérő kutatásokról, melyek bizonyos időszakonként ismétlődnek, vagy ad hoc kutatásról van szó. Ezenkívül fontos ismemi a kutatás adatforrásának minőségét (pl. az adatfelvétel módszertani változásai hibás értelmezéshez vezethetnek, változások, új trendek megjelenését jelezhetik hibásan). Az említett főbb pontok még fontosabbnak mutatkoznak az olyan kényes kérdések kutatásánál, mint a drogproblematika. A földrajzi fekvés, módszertan, adatfelvételre használt eszközök, a válaszok anonimitásának bebiztosítása, a minta kiválasztása, a használt eszközök validitása és reliabilitása mind komoly figyelmet igényel (Kiššová, Kastelová, Jablonický 2007 IN: Kiššová 2008).
