Lampl Zsuzsanna (szerk.): Tanulmányok az ifjúságról - Nostra Tempora 21. (Somorja, 2014)

II. Ifjúság 2012-ben - Szilávssy Tímea: Fiatalok és a kockázati magatartás

212 Szilvássy Tímea

korolt befolyásuk mértékével. A fiatalok több mint fele gondolja úgy, hogy helytelen dolgokat is kénytelen az ember megtenni, ha valamit el akar érni az életben. Függetlenül attól, hogy kamaszokról van e szó vagy huszonéves felnőttekről, nézeteik a helytelen viselkedés szükségességéről nem különböznek.

A fiatalok fele nehezen ismeri ki magát a mai bonyolult világban, derül ki továbbá a felmérésből. A tehetetlenség érzése valamivel kevésbé dominál a fiatalok között, közel 1/3-a érzi magát tehetetlennek az élettel szemben. A magány megélése a fiatalok körében nem nagymértékű, a felnőtté válók többsége tud kire támaszkodni. Az eredmények alapján elmondható, hogy a fiatalok nagyjából 20 százaléka érzi magát gyakran egyedül, vagy elhagyatottnak.

Összességében tehát elmondható, ha kisebb mértékben is, de megfigyelhetőek anomikus jelek a fiatalok körében. A fiatal korosztály nagyjából 1/3-ával kapcsolatban beszélhetünk anomikus életérzések megjelenéséről. Ajelenség tehát nem ölt nagy méreteket, ennek ellenére nem jelentéktelen.

Deviáns viselkedési formák A kábítószer-fogyasztás

A következő fejezetben figyelmünket az anómia egy megnyilvánulási formája felé irányítjuk. Feltételezzük, hogy az elidegenedés, magányérzet és elégedetlenség mint az anómia jellemzői olyan viselkedésformákhoz vezethetnek, melyek bizonyos társadalmi normák megszegését eredményezik. Konkrétan a deviáns viselkedésre gondolunk mint az anómia megnyilvánulási formájára. Mint már előzőleg említettük, a kábítószer-használattal fogunk foglalkozni, mely a fiatalokat veszélyezteti a leginkább. A hangsúlyt a fiatalok droghasználattal szembeni hozzáállására helyezzük.

Ahhoz, hogy részletesen tanulmányozni tudjuk a drogfogyasztást és annak egyes mutatóit, ill. összefüggésbe tudjuk hozni a jelenséget az anómia mutatóival, fontosnak tartjuk, hogy először is a kábítószerről és fő jellemzőiről beszéljünk. Elsősorban tehát mint jelenségről írunk, majd politikai összefüggésekben jellemezzük a drog mai helyzetét európai és hazai szemszögből. A drogfogyasztás és a vele kapcsolatban kialakuló függőség komoly szociálpatológiai jelenséget képvisel, növekvő globális társadalmi jelentőséggel (lásd Ondrejkovič 2000:159).

A trend folyamatos változásoknak van kitéve, ahol mind a felhasználók profilképe, mind az illegális (ill. legális) anyagok típusai és azok felhasználása is változik, fejlődik. A társadalom is változásokon esik át, befolyásolva ezzel környezetét és így a drogfelhasználókat, ill. magát a probléma jellegét is. A kábítószer-fogyasztás olyan fenomén, amely államok és kontinensek határait lépi át, jelentős orvosi, szociológiai és gazdasági problémákat teremtve és naiv erőfeszítés árán keresve az univerzális megoldást. Miközben a probléma nem csak a gyártás és az anyag eloszlása köré csoportosul, a drogok megjelenésével egy egész csoport probléma, nehézség párosul.

A legveszélyeztetettebbek nálunk is a fiatalok, akik a felnőtté válás folyamatában, ma már a közösségi kultúrával áthatott beavatási rítus híján, kábítószer-fogyasztás révén „igyekeznek felnőtté válni”. Péley Bernadette írja „Rítus és történet” című könyvében: „a vezető nélküli csoportok tagjai egymásban keresnek megerősítést, de ez a közös élmény csak ál identitáshoz vezet, aminek a lényege annak próbálgatása, hogy meddig terjed a felnőtt világ toleranciája.”

A fiatalkori deviancia kialakulásában szerepet játszik a szülőkkel való szembefordulás, a családi, iskolai és szakmai kapcsolatok elsorvadása, s a kialakuló űrbe „nyomul be” a kábítószer, mely a serdülő életében látszólagos tartalmat és elfoglaltságot nyújt, de csak a személyiség végső, s az idő előrehaladtával egyre nehezebben és költségesebben gyógyítható szétesését