Lampl Zsuzsanna (szerk.): Tanulmányok az ifjúságról - Nostra Tempora 21. (Somorja, 2014)
II. Ifjúság 2012-ben - Szilávssy Tímea: Fiatalok és a kockázati magatartás
186 Szilvássy Tímea magyar szociológus ezt úgy fogalmazza meg, hogy az emberek „hozzáedződtek” az új körülményekhez (Andorka 1997:149). A mai fiatalok számára pedig egyértelművé vált az, hogy a szüleik által megélt változások nem krízisjellegüek, hanem az élethez hozzátartozó, állandó történések. És habár „hozzáedződtek” az új körülményekhez, a folyamatos változások állandó készenléti helyzetbe kényszerítették a fiatalokat. Az, hogy a rendszer átalakítása során a társadalomban fokozódott az anómiás tünetek elterjedtsége, érthető, hiszen a rendszer átalakításának éppen az a lényege, hogy megváltoztatjuk az intézmények működésének logikáját, ami nyilvánvalóan megköveteli a mindennapi együttélés szabályainak átalakítását. Az anómia létrejötte pedig éppen olyan viszonyokban keresendő, mikor nem egyértelműek, illetve nem elfogadottak a társadalmi sikercélok, és a sikerekhez vezető társadalmi opciók, szabályok (Merton 1980). Robert Merton szerint ha egy társadalomban anomikus jelek mutatkoznak, tehát az elismert célok és a hozzájuk vezető utak között diszkrepancia áll fenn, az egyes társadalmi csoportok többféle módon reagálhatnak. Andorka Rudolf csatlakozik ehhez a véleményhez, szerinte „a normaszegés másfajta megnyilvánulása az anómiának és az elidegenedésnek, mint a tehetetlenség és a reménytelenség érzése” (Andorka 1994:150). A normaszegés az „újítás” típusú deviáns viselkedések közé sorolható, míg a hatalomnélküliség, az orientációhiány inkább a visszahúzódás jellegű alkalmazkodási módokat valószínűsíti. Mindezzel összhangban állónak tűnik egyes konkrét viselkedési formák alakulása. Figyelmünket tehát az anómia egyes megnyilvánulási formái felé irányítjuk. Mivel feltételezzük, hogy a folyamatos változások és elvárások, melyek a fiatalokat érintik, értékválságot okozhatnak, és a társadalom e csoportjának elidegenedéséhez, magányérzetéhez és tehetetlenségéhez vezethetnek, fontosnak tartjuk felmérni a fiatalok helyzetét, elégedettségérzetét és az anomikus életérzést előidézhető gondolatokat. Az ilyen orientációhiány végső esetben deviáns viselkedéshez is vezethet, és ezért nem szabad figyelmen kívül hagyni bizonyos társadalmi normák megszegését. Tanulmányunk célja nem a deviáns viselkedési formák részletes elemzése, figyelmünket elsősorban a kábítószerfogyasztás felé irányítjuk, mely jelentős mértékben érinti a fiatalok nagy részét. Az általunk megfogalmazott gondolatok központi kérdése tehát arra keresi a választ, hogy a szlovák és szlovákiai magyar fiatalok előtt milyen válaszutak állnak, milyen gondolatvilágban élnek, mennyire nyitottak és elfogadóak bizonyos viselkedési normákkal szemben. Ahhoz, hogy választ tudjunk adni az általunk felvázolt alapkérdésre, kutatási kérdéseket és hipotéziseket kell alkotnunk, melyekre a tanulmányban igyekszünk választ adni. Az első részben az anómia megnyilvánulási jegyeit vizsgáljuk a fiatalok körében. Megfigyelhetőek-e anomikus jelek a fiatalok körében? Hipotézisünk abból a feltevésből indul ki, hogy a fiatalok nagyobb mértékben érintettek a folyamatos változások és elvárások által, mint az idősebb, felnőtt korosztályú egyének. Emellett feltételezzük, hogy bizonyos demográfiai és társadalmi mutatók befolyásolják a fiatalok nézeteit és azt, hogy milyen módon értékelik életüket. Milyen szintű elégedettségérzet és magányérzet jellemzi a fiatalok gondolkodását? Milyen módon differenciálódik a fiatal korosztály más korosztályokkal szemben a vizsgált mutatók szempontjából? Milyen módon differenciálják a fiatalok válaszait az egyes demográfiai és társadalmi mutatók? Második témakörünk az anomikus életérzéssel hozható összefüggésbe, hiszen ha az egyén életében orientációhiány lép fel, és az érvényes normákat nem tudja vagy nem akarja követni, a