Lampl Zsuzsanna (szerk.): Tanulmányok az ifjúságról - Nostra Tempora 21. (Somorja, 2014)
II. Ifjúság 2012-ben - Kelemen Zsófia: A Y generáció és a felnőttkor - Posztadoleszcensek Szlovákiában
Az Y generáció és a felnőttkor - Posztadoleszcensek Szlovákiában 125 A továbbiakban a saját adatainkon kívül statisztikai adatokra és nemzetközi kutatások eredményeire támaszkodva is vizsgáljuk meg a problémásnak vélt területeket Szlovákiában. Oktatás és keresőmunka A társadalmi felnőttkor fontos dimenziói a keresőmunka és a szülőktől való anyagi függetlenség. Az anyagi függetlenség nem csak azt jelenti, hogy az egyén szabadon rendelkezhet a bevételeivel, hanem fontos döntéseket hozhat, fogyasztással, lakhatással és nem utolsósorban a családi élettel kapcsolatban. Az oktatás, különösen a felsőoktatás kiterjedése a munkavállalás, a házasodás és a gyermekvállalás kitolódásával is jár, illetve azzal, hogy a fiatalok sokkal tovább kötődnek a szülői házhoz. Ez azonban csak az egyik következmény. A másik igen fontos következmény az Ulrich Beck által hangsúlyozott tendencia: a fiatalok élethelyzetének, életútjainak diverzifikálódása és individualizálódása. (Gábor 2002:35-36) Beck az individualizációt három dimenzióban írja le: eloldódás a történelmileg adott társadalmi formáktól és kötődésektől („a szabadulás dimenziója”), a hagyományos biztonság elvesztése a cselekvésről való tudás, a hit és az uralkodó normák tekintetében („varázstalanítási dimenzió”), valamint egy újfajta szociális kötődés („újraintegrálási dimenzió”). (Beck 2011:233) Az individualizáció belső ellentmondása az, hogy „az egyén ugyan megszabadul a hagyományos kötődésektől és ellátási kötelmektől, ezeket azonban a munkaerőpiac és a fogyasztói lét kényszereire és a bennük foglalt szabványosításra és ellenőrzésekre cseréli fel. A hagyományos kapcsolatok és társadalmi formák helyébe másodlagos fórumok és intézmények lépnek, amelyek megszabják az egyén életútját. Az egyén úgy tudja, hogy a maga ura, miközben divatok, viszonyok, konjunktúrák és piacok játékszerévé válik.” (Beck 2011:238-239) Továbbá hozzáteszi, hogy a családi életutakat intézményes életútminták fedik át vagy váltják fel (pl. képzési rendszerbe, pénzkereső munkába való ki- és belépés, idővel való gazdálkodás), amelyek alkalmazkodnak az emberek életpályáinak egyes szakaszaihoz, tehát az intézményes szabályozással burkoltan az emberi életpályákba is beavatkoznak. Az intézmények a „normál életút” kategóriáival dolgoznak, a valóság viszont ennek már egyre kevésbé felel meg. A normál életút gerince a normális munkaviszony, a szociális biztonság rendszerét ezért a munkavállalás meglétéhez szabják, viszont egyre többen vannak azok, akik mindent megtesznek, azonban csak nagyon nehezen tudnak bekerülni és bennmaradni a foglalkoztatási rendszerben. (Beck 2011:238-239) „A szociális biztonság rendszere a normalitás mércéire épül, amelynek azonban az állandó tömeges munkanélküliség közepette egyre kevésbé lehet megfelelni.” (Beck 2011:239-243) Zygmunt Bauman szerint hivatás (hasonlóan a családhoz) elvesztette a régen betöltött, biztonságot adó és védelmező funkcióját. Mivel a posztmodem társadalmakban a bizonytalanság permanensen jelen van, az emberi élet már nem törvényszerűen egymást követő cselekvések lánca, sokkal inkább egy , játék”, ahol a jövővel kapcsolatos tervek változhatnak, eltűnhetnek, egyszóval állandó bizonytalanságban vannak. (Beck 2011:238-239) Ebben a világban a flexibilitás törvénye uralkodik, így az életúttal kapcsolatos stratégiák és tervek nem is lehetnek mások csak rövid távúak. Még a munka sem töltheti be a „biztonságos tengely” szerepét, ami körül az emberi élet foroghat és aminek segítségével az egyén meghatározhatná saját magát és az életterveit. (Beck 2011:238-239) Ezzel a keresőmunkának egy olyan korszaka következik, ahol a szerződések rövid távúak vagy egyáltalán nincsenek, a megszerzett állás megmaradása pedig egyáltalán nem bizonyos. (Beck 2011:238-239) A mai fiataloknak egy ilyen munkaerőpiacon kell helytállniuk, eltartaniuk magukat és a majdani családjukat. Valljuk be, nem egyszerű a helyzetük.
