Lampl Zsuzsanna (szerk.): Tanulmányok az ifjúságról - Nostra Tempora 21. (Somorja, 2014)
II. Ifjúság 2012-ben - Kelemen Zsófia: A Y generáció és a felnőttkor - Posztadoleszcensek Szlovákiában
AZ Y GENERÁCIÓ ÉS A FELNŐTTKOR - POSZTADOLESZCENSEK SZLOVÁKIÁBAN (Kelemen Zsófia) A húszas éveik végén vagy harmincas éveikben járó fiatalok, akik testileg, társadalmilag már régen elérték a felnőttkort, lélekben azonban még kamaszok, ma már egyre kevésbé számítanak ritkaságnak a fejlett országokban. Nevezhetjük őket Y generációnak, pszichológiai szempontból Pán Péter-szindrómában szenvedőknek, vagy posztadoleszcenseknek, azaz kései kamaszoknak. Tanulmányunk e generáció iijúkorból felnőttkorba való átlépésének mozzanatait és problémát igyekszik megvizsgálni Szlovákiában. Posztadoleszcencia, egy új életszakasz Az emberi élet egyes életszakaszait - mint a gyermekkor, iijúkor, felnőttkor vagy időskor - úgy kezeljük, mintha mindig is léteztek volna, azonban ha közelebbről megvizsgáljuk őket, kiderül, hogy valójában társadalmi konstrukciók. Természetesen bizonyos mértékig biológiailag definiálni tudjuk eme életszakaszok kezdetét és végét, de igazán a társadalmi szerepek és egyes társadalmilag „előírt” jellemzők teljesítése határozza meg őket. Az ifjúkor a modem társadalmak „találmánya”, amikor az oktatás expanziójának köszönhetően szinte minden fiatalnak lett egypár éve, amikor a gyermekkort már elhagyta, a felnőttkorral kapcsolatos társadalmi szerepeket azonban még tanulgatta. Az ifjúkor kezdetét elég egyszerűen megfogalmazhatjuk, hiszen biológiai folyamatokhoz kötött, általában 15-16 éves kortól számítjuk. Az ifjúság vége, azaz a felnőttkor kezdete azonban már sokkal nehezebben definiálható, mivel ez az életszakasz leginkább társadalmi jelenségekhez köthető (pl. belépés a keresőmunka világába, anyagi leválás a szülőkről, házasság, gyermekvállalás). Mi történik azonban, ha ezek a lépések már nem olyan egyértelműen követik egymást az egyének életében, felcserélődnek, némelyik kimarad, vagy épp megismétlődik? A standard életutat egy újfajta életút váltja fel, ami miatt az egyes életszakaszokat is kénytelenek vagyunk átfogalmazni. Az ipari társadalmakból ismert szekvenciális életút - a gyerekek iskolába járnak, a felnőttek már nem tanulnak, hanem dolgoznak, az idősek már nem végeznek keresőmunkát - egy kronológiailag rögzített visszafordíthatatlan folyamat, amelynek legfőbb része a keresőmunka. Andorka Rudolf meg is jegyzi, hogy a második világháború utáni években a modem társadalmakban az ifjúság helyzete nem látszott problematikusnak. Kevés volt a felsőfokú végzettségű fiatal, mind tudtak munkát találni. Korunkban azonban homályossá váltak a felnőttség kritériumai, mivel összecsúsztak, egymásra tolódtak a hozzájuk tartozó tevékenységek. (Somlai, 2007:17) A posztindusztriális társadalmak elhomályosítják a határokat. Régen is voltak későn érő fiatalok, ma azonban ez tömegessé vált az életpálya bizonytalanságai miatt. Fellazultak a szekvenciák, módosultak a tanulás és a munka tevékenységei, intézményes formái, a velük
