Lampl Zsuzsanna (szerk.): Tanulmányok az ifjúságról - Nostra Tempora 21. (Somorja, 2014)

I. Ifjúság az új évezred elején - Lampl Zsuzsanna: A Magyarországon végzett szlovákiai magyar fiatalok karrierkövetése

A Magyarországon végzett szlovákiai magyar fiatalok karrierkövetése 109

teljesen mást is szeretnének kipróbálni. Az így behatárolt területen belül különböző kombinációk képzelhetők el.

A legtöbben úgy látják a jövőt, hogy levelező tagozaton továbbképzik magukat, mellette pedig végzik a tanult szakmát, s később kiegészítik az újonnan tanultakkal A nyelvszakos pedagógus például egy újabb nyelvet akar tanulni, miközben a mostani angolt és a másik nyelvet oktatná egyrészt a munkahelyén, másrészt magánnyelvtanárként. A másik pedagógus el akarja végezni a pszichológiát. Az interjúalanyok többsége tehát nem tervezi, hogy elhagyja a szakmáját. Egyszerűen azért, mert szereti.

„Eletutamat csakis a mezőgazdaságban tudom elképzelni. Tudom, hogy nagyon nehéz benne érvényesülni, elég kemény munkát követel az embertől és nagy jövedelem nincs belőle, de nem tudok mit mondani, egyszerűen ez érdekel. (...) Mindig pozitív élményeim voltak a mezőgazdasággal kapcsolatban. (...) Jó a jó levegőn, öröm látni mindig a megújulást, hogy nincs vége az egésznek, mert mindig új és új, minden évben, minden tavasszal. ”

„Mivel most is tanító-művelődésszervező szakra járok, az a szívügyem, hogy itt, Szlovákiában foglalkozzam a magyar kultúrával. (...) Közösségformáló, közös ség-egybetartó ereje van ennek a munkának. ”

A szakmájukhoz határozottan ragaszkodók mellett létezik egy olyan csoport, amelynek tagjai még néhány évig a tanult szakmát szeretnék végezni, de nagy kedvet éreznek ahhoz is, hogy a későbbi időszakban valamilyen rokonterületen helyezkedjenek el. A legpreferáltabb két terület a tömegkommunikációs aktivitás valamelyik formája (újságírás, könyvek szerkesztése, előadások szervezése) és a vállalkozás.

Az újságírás, szerkesztés mindig is vonzó terület volt a szlovákiai magyar fiatalok számára - sokuknak ez volt az „ugródeszka” a későbbi érvényesüléshez, másoknak pedig a végső cél, a „csúcs”. Úgy tűnik, ez ma is így van, hiszen többen áhítoznak újságírói babérokra. A vállalkozási hajlandóságra külön is rákérdeztünk. Az eredmény? Az interjúalanyok többsége nem akar vállalkozni, idegennek érzi ezt az aktivitást. Néhány viszont gondolkodik rajta, csak hát egyelőre nincs alaptőkéjük és a kockázattól is félnek. De ha mégis vállalkoznának, legszívesebben a saját szakterületükön.

Összegzés

Elemzésem legelején gördülékeny életpályákként jellemeztem az interjúalanyok életének alap- és középiskolás korszakát. Ahhoz sem fér kétség, hogy az egyetemi évek alatt folytatódott a boldog időszak, hiszen nincs olyan válaszadó, aki ne dicsérné a magyarországi alma mater-t, az ottani környezetet, a magyarországiak segítőkészségét. Az interjúk erre vonatkozó részeivel terjedelmi okok miatt ezúttal nem foglalkoztam, így csak néhány részletet közlök, illusztrációképpen:

„Amikor odakerültem Győrbe, mindjárt kinyílt előttem egy világ, egy színesebb világ. ”

„Más ott az emberek mentalitása, sokkal közvetlenebbek. ”

„A főigazgató, Nagy István és felesége Ilonka néni (...) igen nagy segítséget nyújtottak. Evek óta felkarolják, istápolják a határontúliakat. " S egy komoly vallomás ugyanettől a lánytól: „A leglényegesebb állomás az életemben a főiskola, ami a hitemnek és a hivatásomnak megfelelő volt, és erősített is, segített, a személyiségemet formálta. Jól éreztem ott magam, az identitástudatom is ott alakult ki. Tisztázódott az, hogy mi az értelme az életemnek. ”

A jelenlegi, pályakezdő időszak nagy pozitívuma, hogy mindegyik fiatal el tudott helyezkedni, s mindegyikük a szakmájában. Kimondottan elégedetlen, netán keserű ember egy sincs közöt-