Lampl Zsuzsanna (szerk.): Tanulmányok az ifjúságról - Nostra Tempora 21. (Somorja, 2014)
I. Ifjúság az új évezred elején - Lampl Zsuzsanna: A Magyarországon végzett szlovákiai magyar fiatalok karrierkövetése
A Magyarországon végzett szlovákiai magyar fiatalok karrierkövetése 103 2. Hogyan próbálta elérni a célját? - azaz mit tett azért az interjúalany, hogy elsajátítsa a választott szakmát. 3. Hová, merre tart? - azaz mi a célja és milyen elképzelései vannak a jövőjét illetően. Honnan indult? (Családi, iskolai és egyéb környezeti hatások a pályaválasztásnál) A mélyinterjúkból szinte kivétel nélkül gördülékeny életpályák képe bontakozik ki, s ezeknek az életpályáknak a kezdete is gördülékeny. Rendezett családi körülmények, szerető, támogató, ugyanakkor önállóságra nevelő szülők, akiknek fontos, hogy gyermekük tanulhasson: vagy azért, mert maguk is értelmiségiek, vagy azért, mert fiatal korukban különböző okok miatt ők nem tanulhattak. Vannak közöttük közösségileg aktív emberek - főleg az értelmiségiek -, akik szakmai és kulturális téren próbálnak tevékenykedni a szlovákiai magyarság érdekében (előadókörutakra járnak, könyvet írnak, énekkarokat szerveznek stb.). S vannak olyanok is, akik inkább csak szemlélők, fogyasztók. Akár így, akár úgy, de ezeknek a szülőknek a szemében a műveltség, az iskolázottság fontos érték. Jó példa erre az a hatgyermekes munkáscsalád, ahol öt gyermek már egyetemet végzett, s a most érettségiző hatodik is tovább akar tanulni: „Az anyum édesanyja korán meghalt, úgyhogy rá hárult a felelősség, hogy a háztartást ellássa, de ha lett volna rá lehetősége, biztosan továbbtanult volna. Buzdított bennünket, hogy amíg csak lehet, addig tanuljunk. ” A szülők tehát minden erejükkel támogatták gyermekeik továbbtanulását. A magyarországi továbbtanulást is. De arra nem biztatták őket, hogy ne térjenek haza, maradjanak Magyarországon. A gördülékeny életpályakezdet további meghatározó tényezője, hogy az interjúalanyok magyar alapiskolákat végeztek és magyar gimnáziumokban, középiskolákban érettségiztek. Ez minden bizonnyal befolyásolta nemzeti identitásuk alakulását37, és azt is feltételezhetjük, hogy kihatott későbbi iskolaválasztásukra: szlovákiai vagy magyarországi felsőoktatási intézményen folytassák-e tanulmányaikat. Viszont azt is le kell szögezni, hogy az interjúalanyok többségének továbbtanulási szándékánál és iskolaválasztásánál nem az volt a döntő motívum, hogy Magyarországon tanuljanak, hanem az, hogy egy meghatározott szakterületen szerezzenek képesítést. Ehhez keresték azután a megfelelő iskolát. Például: „Gyerekkorom óta tanító szerettem volna lenni. Abban biztos voltam, hogy valamelyik tanítóképzőn fogok tanulni, de soha nem gondoltam arra, hogy Magyarországon tanuljak. Nem az volt a cél, hogy mindenképpen Magyarországra szeretnék kimenni. ” További gördülékeny eleme az életpályáknak, hogy a válaszadók többsége már érettségi előtt határozottan tudta, milyen területen szeretne továbbtanulni.38 A pályaválasztás motivációjánál nyomon követhető a szülői, családi, baráti példa, a környezet mezőgazdasági jellegének hatása, de az érdeklődési terület is. „Azt mondtam, ide megyek vagy sehova. Konkrét elhatározásom volt. A mezőgazdaság az egyetlen szféra, ami megy nekem, ami tetszik. Meg hát itt Szlovákia déli részén más lehetőségünk valójában nincs is. A mezőgazdaság az, amit profi szinten tudunk művelni. (...) Gyermekkorom óta tudtam, hogy mezőgazdász akarok lenni. ” 37 A nemzeti identitás és az iskola tanítási nyelve közötti összefiiggésről bővebben: Lampl Zsuzsanna 1999:108 38 Ez korántsem általános jelenség, amint azt a Fórum Társadalomtudományi Intézet 2000 nyarán végzett kutatása is bizonyítja. Gimnazistákat kérdeztünk meg, és többségük pályaválasztási elképzelései kialakulatlanok, határozatlanok voltak. A kutatás eredményeinek feldolgozása folyamatban van.
