Popély Árpád: Fél évszázad kisebbségben. Fejezetek a szlovákiai magyarság 1945 utáni történetéből - Nostra Tempora 20. (Somorja, 2014)
A jogfosztottság évei (1945 - 1948
4. A reszlovakizáció 95 teljes egésze (Nyitraegerszeg, Menyhe, Ghymes, Babindái, Kalász, Nagyhind, Aha, Nemespann, Berencs) reszlovakizált, addig a Nyitótól kelet-északkeleti irányban elterülő falvak magyarsága, a zárt magyar etnikai terület községeiéhez hasonlóan, jórészt elutasította a reszlovakizációt: Nyitragesztén például csupán a magyar lakosság 12,3%-a, Zsérén 12,7%-a, Alsócsitáron 30,7%-a, Nyitragerencséren 31,2%-a, Kolonban 37,1%-a, Alsóbodokon 46,8%-a, Pogrányban 48,2%-a; a Nyitótól délkeletre fekvő Nyitracsehiben és Nyitrakéren pedig szintén csupán 27,2%-a, illetve 44,3%-a reszlovakizált. A reszlovakizáció régiónként eltérő fogadtatásának, különösen pedig az egy régión belüli, azonos nemzetiségi struktúrájú települések sok esetben gyökeresen eltérő mértékű reszlovakizálásának magyarázata már nem tartozik munkánk feladatai közé, a jelenség okainak feltárása azonban feltétlenül további kutatást érdemel. A reszlovakizálásukat kérő személyek kérvényének elbírálása és ellenőrzése 1947 tavaszán kezdődött meg, s a reszlovakizáció irányítói ekkor határoztak a reszlovakizálható személyek számáról is. Amint arra már utaltunk, a reszlovakizálásukat kérők magas száma a legmerészebb elképzeléseket is felülmúlta, s az akció szervezői tisztában is voltak a jelentkezések valós indítóokaival. Anton Granatier 1946. július 20-án Daniel Okáli áttelepítési kormánybiztoshoz írt levelében Tornaija példáján a következőképpen mutatott rá a jelentkezések valódi okára: „Tornaiján 642 család jelentkezett reszlovakizálásra, ami 1830 személyt jelent. Az összlétszámból a járási számlálóbizottság csupán 2 család kizárását javasolja. Ha meggondoljuk, hogy Tornaijának jelenleg kb. 3 500 lakosa van, arra a következtetésre jutunk, hogy ezek jó fele része ma szlovák nemzetiségűnek vallja magát. Ennek végül is örülhetnénk. A valóság sajnos más. (...) Összességében ez egy olyan, a szlovák származásra utaló bármiféle objektív jel nélküli emberi konglomerátum, amely csupán azért akar reszlovakizálni, hogy ne veszitse el vagy visszaszerezze megélhetését.”174 Ugyancsak a reszlovakizálásukat kérők magas számára, az ebből fakadó problémákra s egy részük elutasításának szükségességére hívta fel a figyelmet Jozef Lettrichhez, a Szlovák Nemzeti Tanács elnökéhez írt 1946. augusztus 9-i levelében. Granatier szerint a reszlovakizálását kérő 352 038 személy közül „legfeljebb 200 000 személlyel kell számolnunk, s így a feltételezett mennyiséget 150 000 fővel léptük túl”. Ebből kifolyólag legalább 100 ezer jelentkező kérelmének elutasítását javasolta. „Aligha lehetséges - szögezte le Granatier -, hogy egy kézlegyintéssel megváltoztassuk Szlovákia nemzetiségi térképét. (...) Lehetetlen s elfogadhatatlan, hogy az olyan kimondottan magyar járások, mint a Galántai, a Vágsellyei, a Királyhelmeci, a Zselizi vagy a Tornaijai egyszerre szlovák járások legyenek.”175 Mindezek ellenére, amikor 1947 tavaszán és nyarán járásonként elkészítette a reszlovakizálható községekre és személyek számára kidolgozott javaslatát, korábbi álláspontját feladva minél nagyobb tömegek, elsősorban a Dél-Szlovákia sikeres elszlovákosítása szempontjából kulcsfontosságú régiók és települések reszlovakizálását ajánlotta, természetesen a lakosságcsere követelményeinek figyelembevételével, miszerint nem reszlovakizálandóak a lakosságcsere keretében magyarországi áttelepítésre kijelölt személyek. 174 SNA, RK,49. d. 175 SNA, RK, 49. d.; uo. Anton Granatier, 5. d.
