Popély Árpád: Fél évszázad kisebbségben. Fejezetek a szlovákiai magyarság 1945 utáni történetéből - Nostra Tempora 20. (Somorja, 2014)
A jogfosztottság évei (1945 - 1948
86 A JOGFOSZTOTTSÁG ÉVEI (1945-1948) 4.2. A RESZLOVAKIZÁCIÓ EREDMÉNYE ÉS TERÜLETI VETÜLETE Az 1946. június 17-e és július 1 -je közötti reszlovakizációs kampány eredménye a reszlovakizáció szervezőinek legmerészebb számításait is felülmúlta. Nemcsak a reszlovakizálni szándékozók száma haladta meg jócskán a Pavol Horváth által javasolt 165 ezret, a Szlovák Liga által feltételezett 177 078-at, de még a Ján Svetoň által javasolt 200-250 ezret is, hanem szép számmal érkeztek reszlovakizációs kérvények az ország olyan részeiből, településeiről is, amelyek reszlovakizálásával a Szlovák Liga sem számolt, s így az akció négy északkelet-szlovákiai járás - a Szepesófalui, Sztropkói, Vízközi és Mezőlaborci járás - kivételével gyakorlatilag egész Szlovákiára kitejjedt. Anton Granatier vezető számlálóbiztos 1946. július 25-i zárójelentése szerint Szlovákiában összesen 352 038 személy kérte szlovákká minősítését, ebből 342 942 Dél-Szlovákia 28 magyarlaktajárásában és 2 nagyvárosában (Pozsony, Kassa), 9 906 pedig az ország többi járásából.158 Kétségtelen tény, hogy a közel másfél éve üldöztetésnek kitett, állampolgárságától és polgári jogaitól, egzisztenciájától s gyakran vagyonától is megfosztott, a kitelepítés által fenyegetett, segítséget pedig sehonnan sem remélhető szlovákiai magyarság jelentős része eleget tett a reszlovakizációs felhívásnak. A reszlovakizáltak túlnyomó többségéről ugyanakkor elmondható, hogy nem vélt vagy valós szlovák származása miatt, hanem egyértelműen az üldöztetések alóli mentesülése reményében kérte „visszaszlovákosítását”. Hiszen maguk az egyébként önkéntesnek hirdetett akció szervezői sem titkolták, s nyomatékosan fel is hívták erre az érintettek figyelmét, hogy aki hajlandó „önként” szlováknak vallani magát, az visszakapja csehszlovák állampolgárságát, mentesül a vagyonelkobzás, az át- és széttelepítés alól, s véget ér számára a teljes létbizonytalanság állapota. Ám annak, aki ezt nem hajlandó megtenni, s kitart magyar nemzetisége mellett, továbbra is vállalnia kell a hátrányos megkülönböztetést. A reszlovakizáció szóbeli és írásos propagálása a reszlovakizációs hirdetmény kiadását követően azonnal megkezdődött. A magyarlakta falvakban és városokban plakátokon, illetve dobszó kíséretében szóban is közzétették a reszlovakizációra felszólító szöveget, amelyet két változatban terjesztettek: az egyiket az első bécsi döntés által meghúzott határtól délre, a másikat az attól északra fekvő településeken. Mindkét változat megegyezett ugyanakkor abban, hogy nem mulasztotta el felhívni a magyarok figyelmét arra, hogy a reszlovakizálók megtarthatják csehszlovák állampolgárságukat.159 A reszlovakizáció propagálásába bekapcsolódott a Szlovák Liga is, amely a hivatalos felhíváshoz hasonlóan a csehszlovák állampolgárság visszaadásának ígéretével, de annál jóval patetikusabb hangvételű, nemzeti tartalmú felhívásokkal igyekezett reszlovakizálásra bírni a magyarokat. Egyik kiáltványának szövege a következő volt: „Szlovákok! Halljátok meg a fiait, leányait hazaváró szlovák anyácska hívó szavát. Keblére akarja ölelni, melengetni akarja még azokat is, akik eltévelyedtek. Utoljára hív, hogy eszméljetek fel! A Csehszlovák Köztársaság a lakosságcsere előtt lehetőséget ad valamennyi polgárának, akik szlovákok, szlováknak érzik magukat, szlováknak vallják magukat és szlovák származásúak, hogy visszaszerezzék a csehszlovák állampolgárságot, ami mindenki számára munkát, s egy rendezett állam teljes jogú állampolgárához méltó életet fog biztosítani.”160 158 SNA, RK, 49. d. 159 SNA, RK, 1. d., Zápisnica spísaná dňa 14. júna 1946 o porade konanej v budove Osidľovacieho úradu pre Slovensko v Bratislave. 160 SNA, RK, 49. d., Smernice k reslovakizácii.
