Popély Árpád: Fél évszázad kisebbségben. Fejezetek a szlovákiai magyarság 1945 utáni történetéből - Nostra Tempora 20. (Somorja, 2014)
A jogfosztottság évei (1945 - 1948
4. A reszlovakizáció 83 A reszlovakizáció irányítása és végrehajtása céljából 1946. június 21-én létrehozott Központi Reszlovakizációs Bizottság alakuló ülésére 1946. július 1-jén került sor. Ezen Anton Granatier, a bizottság vezetőségi tagja a reszlovakizáció céljait ismertető felszólalásában a következő jellemzését adta a szlovák nemzeti törekvéseknek: „Az ország célja a minél több magyartól való megszabadulás, egyrészt kicserélésükkel a magyarországi szlovákokért, másrészt a magyarság csere után itt maradó elemei nemzeti életének lehetetlenné tételével, miközben a szlovák nemzet közvetlen érdeke, hogy népi keretét megnövelje az úgynevezett elmagyarosodott szlovákokkal. E két párhuzamos törekvés végső eredménye nem lehet semmi más, mint a szlovákok és csehek nemzeti állama.”146 A Központi Reszlovakizációs Bizottság nem készített saját tervezetet a reszlovakizálandó személyek számáról, illetve a reszlovakizálandó községekről, az akcióban tevékenyen résztvevő Szlovák Liga azonban kidolgozta és a rendelkezésére bocsátotta az ezzel kapcsolatos elképzeléseit. A Szlovák Liga már 1946 márciusában, tehát még a reszlovakizáció előkészületi szakaszában elkészített tervezete 25 dél-szlovákiai járás 309 községében összesen 179 066 személy reszlovakizálásával számolt. Mivel a Kárpátalja átadásáról szóló 1945. június 29-i csehszlovák-szovjet szerződés ratifikációs okiratait a két ország küldöttsége csupán 1946. január 30-án cserélte ki, a csehszlovák törvénytárban pedig ráadásul csupán 1946. október 21-én tették közzé,147 a tervezet a határváltozást nem vette figyelembe, s a reszlovakizálandó községek, illetve személyek listájára felvett hét, Kárpátaljával együtt a Szovjetunióhoz csatolt, korábban azonban közigazgatásilag Szlovákiához tartozó települést,148 illetve azok lakosságát is. Az elcsatolt községek adatainak leszámítása után a Szlovák Liga által reszlovakizálni szándékozott szlovákiai települések száma 302-re, a személyeké 177 078-ra módosul.149 A nagy pontossággal elkészített járásonkénti és községenkénti kimutatás tartalmazza az érintett járások és községek római katolikus, evangélikus és református, a keleti járásokban pedig görög katolikus lakosságának a számát is, a Szlovák Liga ugyanis a reszlovakizálandó személyek kiválasztásánál figyelembe vette a népesség vallási megoszlását, miközben elszlovákosításra alkalmasabbnak, tehát reszlovakizálandónak vélte a római és görög katolikus, valamint az evangélikus lakosságot, mint a reformátusokat. A tervezet az Anton Granatier által összeállított kimutatás figyelembevételével készült, amelyben a Szlovák Liga elnöke az 1930. évi népszámlálás nemzetiségi eredményei alapján összeállította a vegyes lakosságú, de szlovák többségű, a magyar többségű, de 20%-ot meghaladó szlovák lakossággal rendelkező, valamint az 1930-ban 20%-nál kevesebb szlovák lakossal rendelkező, de általa egykori vegyes etnikumúnak, s így szintén reszlovakizálandónak minősített községek jegyzékét. A felsorolt községekhez részletes mellékletet is csatolt, amelyben megindokolta reszlovakizálásuk szükségességét. Az egyes települések szlovák múltjának „bizonyságául” Granatier számára az 1773-as helységlexikon, a Lexicon locorum,150 valamint a 18-19. 146 SNA, RK, 1. d., Zápisnica ustanovujúcej schôdzky Ústrednej reslovakizačnej komisie, ktorá sa konala dňa 1. júla 1946. 147 Sbírka zákonu a naŕízeni republiky Československé. Ročník 1946, částka 81., 1175-1185. p. 148 A hét település a következő: Gálocs, Kisrát, Kisszelmenc, Kistéglás, Nagyrát, Szűrte és Tiszasalamon. 149 SNA, Slovenská liga (Szlovák Liga; a továbbiakban: SL), 7. d., Obce podľa jednotlivých okresov, v ktorých má sa vykonať akcia reslovakizácie. 150 A Mária Terézia utasítására 1773-ban összeállított Lexicon locorum, amelynek elsődleges célja Magyarország településeinek jegyzékbe foglalása volt, számszerű adatokat nem tartalmaz ugyan, mivel azonban feltüntették benne az egyes településeken legáltalánosabban használt nyelvet, nyelveket, mégis kiválóan alkalmas az egyes községek etnikai hovatartozásának megállapítására.
