Popély Árpád: Fél évszázad kisebbségben. Fejezetek a szlovákiai magyarság 1945 utáni történetéből - Nostra Tempora 20. (Somorja, 2014)
A jogfosztottság évei (1945 - 1948
68 A JOGFOSZTOTTSÁG ÉVEI (1945-1948) csehszlovák hatóságok 316 községből megközelítőleg 40 200 személyt deportálhattak a cseh országrészekbe.100 A hivatalos kimutatásokban közöltnél több deportáltról tesz említést a Szlovák Telepítési Hivatal 1947. decemberi jelentése, részben pedig a Földművelés- és Földreformügyi Megbízotti Hivatal 1948. októberi kimutatása is. A Szlovák Telepítési Hivatal szerint a 88/1945. számú elnöki dekrétum értelmében Csehországba közmunkára áttelepített magyar személyek száma 48 425, a családoké 12 851 volt,101 a Földművelés- és Földreformügyi Megbízotti Hivatal 1948. október 9-i jelentéséhez mellékelt, s a Dél-Szlovákiából kitelepített magyarok községenkénti számát tartalmazó egyik statisztika szerint pedig 362 községből összesen 39 455 magyar személyt, illetve 9 760 családot telepítettek át Csehországba.102 A deportálások 1946 novemberében a Somorjai járáshoz tartozó Gútoron és Szemeten, valamint a Párkányi járásban lévő Köbölkűton és Muzslán egyidejűleg kezdődtek, majd még november folyamán átterjedtek a két járás többi községére és a Komáromi járásra is. Következő fázisuk december első felében vette kezdetét, ez az előbbieken kívül az Ógyallai, a Dunaszerdahelyi és a Feledi, a hónap közepétől pedig a Zselizi, az Ipolysági és a Tornaijai járást érintette. A rövid, 1946. december 24-től 1947. január 2-ig tartó karácsonyi szünetet követően előbb a Galántai, a Vágsellyei,103 a Lévai, a Kékkői, a Királyhelmeci és a Szepsi, majd februárban az Érsekújvári és a Rozsnyói járás került sorra. A hivatalos kimutatás szerint az akció az említett 17 járásra korlátozódott, az Államtudományi Intézet már említett kimutatása azonban a Verebélyi, a Rimaszombati és a Nagykaposi járást is a deportálások által érintett járások közé sorolja. Szlovák és magyar források szerint egyaránt elkerülte az akció az eredetileg kijelölt Losonci, Kassai és Tőketerebesi járást csakúgy, mint az eleve ki sem jelölt Pozsonyi, Nyitrai, Aranyosmaróti, Nagyrőcei és Nagymihályi járás területét.104 A járási mellett községsoros adatokat is tartalmazó s a szakirodalom által is használt hivatalos kimutatást mindenképpen fenntartásokkal kell tehát kezelnünk. A 41 666 főt kimutató hivatalos adatközlést csupán a deportáltak minimális számának tekinthetjük, megbízhatóbb és főleg részletesebb forrás hiányában mégis kénytelenek vagyunk erre támaszkodni. A Csehországba deportált magyarok és az érintett községek járásonkénti számát a következő táblázat szemlélteti: 100 MNL OL, KÜM-TÜK, Csehszlovákia, 56. d., 266/pol-1947. Összesítő kimutatás az 1946. november 16. - 1947. március 1. közötti deportálásról. 101 SNA, Povereníctvo financií (Pénzügyi Megbízotti Hivatal), 1336. d., Zpráva o činnosti Osídľovacieho úradu v Bratislave a Fondu národnej obnovy. 102 SNA, PPPR-B, 304. d., Štatistický prehľad odsťahovaných Maďarov z južných okresov Slovenska. (A statisztika a deportálások által érintett községek közé sorol 13 olyan települést is, amelyekről a hivatalos kimutatás nem tesz említést.) 103 A mátyusföldi járásokban zajló deportálásokra 1. Pukkai László: Mátyusföld I. A Galántai járás társadalmi és gazdasági változásai 1945-2000. Komárom - Dunaszerdahely, Fórum Társadalomtudományi Intézet - Lilium Aurum Könyvkiadó, 2002, 59-66. p. 104 SNA, PPPR-B, 304. d., Štatistický prehľad náborom pracovných síl odsunutých na práce do Čiech; MNL OL, KÚM-TÜK, Csehszlovákia, 38. d., 398/pol-res-1947. Az Államtudományi Intézet munkájának támogatása.
