Popély Árpád: Fél évszázad kisebbségben. Fejezetek a szlovákiai magyarság 1945 utáni történetéből - Nostra Tempora 20. (Somorja, 2014)
A jogfosztottság évei (1945 - 1948
66 A JOGFOSZTOTTSAG EVEI (1945-1948) vákok önként települtek át a cseh országrészekbe, addig a magyarokkal szemben kényszerítő eszközöket alkalmaztak.89 Szlovák részről Pavel Jantausch nagyszombati püspök a szlovák püspöki kar nevében tiltakozott a magyar lakosság deportálása ellen. 1947. február 1-jén kelt, s a Szlovák Nemzeti Tanács Elnökségéhez, Edvard Beneš köztársasági elnökhöz és Jan Masaryk külügyminiszterhez eljuttatott memoranduma szerint „a toborzást oly módon végzik, amellyel nem értek egyet sem úgy, mint az érintett terület egyházi elöljárója, sem mint az ország állampolgára”. Arra is felhívta a figyelmet, hogy a 88/1945. számú elnöki dekrétum, amely alapján a „toborzást” végzik, nem ad rá lehetőséget, hogy „korra és nemre való tekintet nélkül gyermekeket, öregeket, aggastyánokat, szülés előtti utolsó hónapban lévő állapotos asszonyokat, sőt súlyos betegeket is csehországi munkaszolgálatra vigyenek”. A püspök szerint a karhatalmi segédlettel zajló akció a zsidók elhurcolására emlékeztető módon történik, s „a magyarokkal szembeni magatartásunk sokban hasonlít ahhoz, amit a múltból másoknak felhánytorgatunk”.90 A (cseh)szlovák politikai vezetés azonban sem a magyarországi, sem a nemzetközi tiltakozás ellenére mindaddig nem volt hajlandó véget vetni a szlovákiai magyarság csehországi széttelepítésének, amíg a csehszlovák akciókkal szemben eszköztelen Magyarország bele nem egyezett a lakosságcsere megkezdésébe, sőt megfogalmazódott a magyar kisebbség több százezres méretű széttelepítésének a terve is. Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága, valamint Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága Elnökségének 1946. december 2-i prágai együttes ülése olyan határozatot hagyott jóvá, amely arra utasította a kommunista Jozef Soltész népjóléti megbízottat, hogy a belügyi, a földreform- és földművelésügyi megbízottal, valamint az illetékes miniszterekkel együttműködve intézkedjen 250 ezer magyar Csehországba szállításáról. A határozat egyúttal azt is kimondta, hogy a deportált magyarok vagyonát el kell kobozni és ún. nemzeti gondnokság alá kell helyezni.91 A magyarok további csehországi deportálásáról kidolgozott tervezetet Jozef Soltész 1947. január 17-én terjesztette a Megbízottak Testületé elé, amely a népjóléti megbízott beszámolójának meghallgatása után az akció „következetes” folytatásáról határozott.92 A szlovákiai magyarság tervezett méretű széttelepítésére azonban már nem került sor, mivel Csehszlovákia és Magyarország időközben megegyezett a lakosságcseréről folytatott tárgyalások újrafelvételében, aminek eredményeként a csehszlovák hatóságok 1947. február 22-én leállították a magyar lakosság csehországi deportálását.93 3.3. A Csehországba deportált magyarok száma és az akció területi vetülete A több mint három hónapig tartó deportálások során a hivatalos csehszlovák kimutatások szerint Dél-Szlovákia 17 járásának 393 községéből összesen 9 610 családot, azaz 41 666 személyt telepítettek át Cseh- és Morvaországba, akik 6 602 lakóházat és 14 149 katasztrális hold földet 89 Vnuk, František: K otázke výmeny obyvateľstva medzi Česko-Slovenskom a Maďarskom ( 1946 - 1948). In Baláž, Claude - Bielik, František (zost.): Slováci v zahraničí 18-19. Martin, Matica slovenská, 1994, 30. p. 90 SNA, UP ZP, 19. d., Zasadnutie Sboru povereníkov 11. februára 1947. (A memorandumot magyar fordításban közli Vadkerty Katalin: A deportálások... i. m. 155-158. p.) 91 SNA, ÚV KSS, 789. d., Zápisnica zo zasadnutia spoločnej porady Predsedníctiev KSČ a KSS zo dňa 2.12.1946. 92 SNA, ÚP ZP, 17. d., Zasadnutie Sboru povereníkov dňa 17.1.1947. 93 SNA, PS, 247.d., Presídlení zemčdelcú maďarské národnosti ze slovenského pohraničí do českých zemí.
