Popély Árpád: Fél évszázad kisebbségben. Fejezetek a szlovákiai magyarság 1945 utáni történetéből - Nostra Tempora 20. (Somorja, 2014)
A jogfosztottság évei (1945 - 1948
58 A JOGFOSZTOTTSÁG ÉVEI (1945-1948) A járások felsorolásából kitűnik, hogy a Szlovák Telepítési Hivatal szinte kizárólag a zárt magyar etnikai terület járásaiban élő magyar lakosság deportálásával számolt. Mindez nem véletlen, hiszen az akció egyik megfogalmazott célja „Dél-Szlovákia határ menti övezetének a magyar elemtől való megtisztítása” volt, nem látszott tehát célszerűnek a csupán néhány, általában nyelvszigeti jellegű magyar településsel, illetve szórványmagyarsággal rendelkező járások (Pozsonyi, Nyitrai, Aranyosmaróti, Nagyrőcei, Nagymihályi) magyarságának az „átcsoportosítása”, mivel ezek asszimilálására a Szlovák Telepítési Hivatal jóval nagyobb esélyt látott, mint az egy tömbben élők esetében.63 3.2. A DEPORTÁLÁSOK VÉGREHAJTÁSA Annak ellenére, hogy a magyar kormány a párizsi békekonferencia határozata alapján, amely a magyar kisebbség helyzetének rendezését a két érintett ország közötti tárgyalásokra bízta, 1946. november 16-án a budapesti Szövetséges Ellenőrző Bizottságon keresztül tudatta a csehszlovák kormánnyal, hogy kész a két ország közötti vitás kérdések tárgyalásos rendezésére,64 a csehszlovák fél november közepén megkezdte a szlovákiai magyarság már hónapok óta tervezett csehországi széttelepítését. A deportálások kezdetének időpontjáról nem csak a szakirodalom, hanem a korabeli források is gyakran eltérő adatokat közölnek. Szabó Károly, a deportáltak sorsát is figyelemmel kísérő pozsonyi Magyar Meghatalmazotti Hivatal tisztviselője például november 15-re,65 a Magyar Külügyi Társaság által a nagyhatalmak tájékoztatására kiadott dokumentumgyűjtemény, valamint Kertész István, a magyar Külügyminisztérium Béke-előkészítő Osztályának vezetője november 17-re,66 a Csehszlovák Áttelepítési Bizottság 1949. évi zárójelentése november 18- ra, a Népjóléti Minisztérium 1948. januári jelentése pedig november 19-re teszi az akció kezdetét.67 Az eltérő időpontok megadását az magyarázza, hogy az első községeket a deportálást végrehajtó karhatalmi erők már november 15-16-án körbezárták, a deportáltak első transzportjai úrnak indítására azonban csak november 19-én került sor. A karhatalmi erők igénybevételével végrehajtott „toborzás” a következőképpen zajlott: A kiszemelt települést katonai egységek zárták körül, majd elrendelték a kijárási és a csoportosulási tilalmat. Az előre elkészített névjegyzékek alapján kijelölt családoknak kézbesítették a csehországi munkaszolgálatukról rendelkező végzést (Prideľovací výmer), valamint a magukkal vihető tárgyak, élelmiszerek és állatállomány jegyzékét tartalmazó utasítást. A végzés átvételének elismerését sokan nem írták alá, ilyen esetben a végzést átnyújtó hivatalos személy saját maga írta azt alá; a kiutalási végzés szerint ugyanis a munkaszolgálat akkor is kötelező volt, ha címzettje elutasította aláírását. 63 SNA, ÚVKSS, 2194. doboz, 515/II-3. 64 Értesítő, 1947. február 1.(1. évf.) 1. sz. 9-10. p. 65 Szabó Károly: i. m. 105. p. 66 A szlovákiai magyarok deportálása. Budapest, Magyar Külügyi Társaság, 1947, 8. p.; Kertész István: Magyar békeillúziók 1945-1947. Budapest, Európa - História /Extra Hungáriám/, 1995, 259. p. 67 SNA, ÚP SNR, 311. d., Konečná zpráva o činnosti ČSPK v Maďarsku od 1946 - 1948; SNA, PŠ, 247. d., Presídlení zemêdelcû maďarské národnosti ze slovenského pohraničí do českých zemí.
