Popély Árpád: Fél évszázad kisebbségben. Fejezetek a szlovákiai magyarság 1945 utáni történetéből - Nostra Tempora 20. (Somorja, 2014)
A jogfosztottság évei (1945 - 1948
2. A csehszlovák-magyar lakosságcsere 41 korridor Dunaszerdahelytől keletre egyúttal elágazott volna a Kis-Dunáig, ahol csatlakozott volna a szintén szlovákokkal benépesítendő mátyusföldi falvakhoz. A Mátyusföldön a kitelepítés várt volna Szene, Diószeg és Galánta városok, valamint a Vág és Dudvág menti magyar falvak lakosságára egészen Komáromig, miáltal a szlovák etnikai terület a nagysurányi szlovák etnikai beékelődés meghosszabbításával elérhette volna a Kis- Dunát, majd annak mentén továbbhaladva Komáromnál az államhatárt is. Az SZTH tervezete szerint ugyancsak gyakorlatilag kivétel nélkül ki kellett telepíteni a Komárom és Párkány, valamint a Párkány és Léva közötti települések magyar lakosságát, ahol a kitelepítés szintén a szlovák etnikai területnek az államhatárig való kitolását célozta volna. A Kisalföldön kívül a kitelepítés elsősorban Ipolyságot és a város körüli magyar falvak lakosságát, Gömörben a Fülek és Tornaija közötti területet, Kelet-Szlovákiában a Szepsi alatti határ menti településsávot, valamint a Bodrogközt érintette volna. A telepítési szervek szándéka ez utóbbi esetekben a határ menti, általában színtiszta magyar régiók szlovákokkal való betelepítése, s ezáltal a határtól távolabb fekvő magyarlakta területeknek az államhatártól és a magyar nyelvterülettől való elvágása volt. Az SZTH szerint a magyarországi szlovákok jelentkezésének összegyűjtése idején készült tervezet véglegesítésére és pontosítására az áttelepülésre jelentkező szlovákok tényleges számának ismeretében kerülhet sor.28 Csehszlovákiának a lakosságcsere-egyezmény értelmében hat hónap állt rendelkezésére az áttelepítendő szlovákiai magyarok kiválasztására és névjegyzékeik átadására. A csehszlovák kormány a határidő lejárta előtti napon, 1946. augusztus 26-án a budapesti SZEB melletti küldötte, František Dastich tábornok útján át is nyújtotta a magyar kormánynak az áttelepítésre kijelölt magyarok három névjegyzékét, amelyek közül az első a paritásos csere keretében, a második és harmadik pedig a nagy, illetve kis háborús bűnösként áttelepítendők listáját tartalmazta.29 A magyar levéltári források és a magyar szakirodalom szerint a lakosságcsere-egyezmény V. cikkelye alapján, a paritásos csere keretében áttelepítésre kijelölt magyarok száma 106 398, az egyezmény VIII. cikkelye alapján áttelepítendő ún. nagy háborús bűnösöké családtagokkal együtt 73 187, az ún. kis háborús bűnösöké pedig ugyancsak családtagokkal együtt 1 927 volt. Csehszlovákia tehát a lakosságcsere-egyezmény hatályán belül összességében 181 512 személy, a szlovákiai magyarság közel egyharmadának30 áttelepítését tervezte Magyarországra.31 A magyartól némileg eltérő adatok szerepelnek a szlovák forrásokban és a szlovák szakirodalomban, amelyek a paritásos csere keretében áttelepítésre kijelölt magyarok számát 105 047 főben adják meg, ráadásul a háborús bűnösség címén érintetteknél csak a családfők számát közük. Ezek szerint az áttelepíteni tervezett ún. nagy háborús bűnös családfők száma 23 552, a kis háborús bűnösöké pedig 570 volt.32 28 SNA, Reslovakizačná komisia (Reszlovakizációs Bizottság, a továbbiakban: RK), 49. d., Výmena obyvateľstva medzi ČSR a Maďarskom, nástin ideového plánu. 29 Čas, 1946. augusztus 28. Ktorí Maďari budú vysídlení. Maďarská vláda dostala sóznám Maďarov, ktorých vysídli československá vláda, 1. p. 30 A háború előtti utolsó, 1930. évi csehszlovák népszámlálás szerint Szlovákia akkori területén 592 337 fő, az összlakosság 17,8%-a vallotta magát magyar nemzetiségűnek. 31 MNL OL, Külügyminisztérium TÜK-iratai 1945-1964 (a továbbiakban: KÜM-TÜK), Csehszlovákia, 57. d.; Magyar Áttelepítési Kormánybiztosság (a továbbiakban: MÁK) - áttelepítési nyilvántartások, 117. d., Kimutatás a lakosságcsere egyezmény alapján áttelepítésre kijelölt személyekről. Számszerinti járási kimutatás (vö. Kugler József: i. m. 187. p.; Szabó Károly: i. m. 103. p.; Janics Kálmán: A hontalanság évei. A szlovákiai magyar kisebbség a második világháború után 1945-1948. München, Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem, 1979, 186-187. p.) 32 SNA, Úrad predsedníctva Zboru povereníkov (Megbízottak Testületé Elnökségi Hivatala, a továbbiakban: ÚP ZP), 12. d., Zasadnutie Sboru povereníkov dňa 24.9.1946. (vö. Bobák, Ján: Maďarská otázka... i. m. 87. p.)
