Popély Árpád: Fél évszázad kisebbségben. Fejezetek a szlovákiai magyarság 1945 utáni történetéből - Nostra Tempora 20. (Somorja, 2014)
Történeti vázlat
28 TÖRTÉNETI VÁZLAT selőit a prágai és pozsonyi parlamentbe, a liberális elkötelezettségű FMK a hasonló elveket valló s a szlovákiai rendszerváltást irányító Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalom listáján tett szert parlamenti képviseletre. A kisebbségi magyar többpártrendszer sajátossága volt, hogy amíg az Együttélés és az MKDM, elsősorban a kisebbségvédelemre összpontosítva, ellenzékben politizált, addig a későbbiekben a Magyar Polgári Párt nevet felvevő FMK parlamenti alelnöki (A. Nagy László) és miniszterelnök-helyettesi (Zászlós Gábor), majd több miniszterhelyettesi pozícióba jutva, bekapcsolódott a szlovák kormánykoalíció munkájába. A politikai tömörülések megjelenésével a Csemadok korábban nélkülözhetetlen érdekvédelmi szerepe végleg megszűnt, s noha 1989 decemberében Varga Sándor személyében még ő delegálta a szlovák kormány első magyar miniszterelnök-helyettesét, majd politikai párttá alakításának lehetősége is felmerült, fokozatosan átértékelte tevékenységét, s azt a kultúra területére korlátozta. A bársonyos forradalommal és az azt követő rendszerváltással magát gyökeresen új helyzetben találó magyar kisebbségnek új kihívásokkal, megváltozott politikai és gazdasági feltételekkel kellett megbirkóznia. Átalakult nemcsak politikai, hanem kulturális, művelődési, tudományos életének szerkezete és intézményi struktúrája is. A pártállami keretek közötti központi irányítás megszűntét követően megkezdődhetett a független magyar kisebbségi intézményrendszer, a civil szféra kiépítése, ami a korábbi évtizedekben alig változó kisebbségi intézményi struktúra teljes átalakulásához vezetett. A Csemadok keretében működő szakbizottságok önállósulva, társaságokként folytatták munkájukat. Ezeken túlmenően új szövetségek, szakmai és érdekvédelmi szervezetek jöttek létre, gyökeresen átalakult a (cseh)szlovákiai magyar sajtó, a könyv- és lapkiadás struktúrája, megalakultak az első tudományos műhelyek és alapítványok, az első magyar egyházi és magániskolák, vagyis azok az intézmények, amelyek a későbbiekben a legfőbb garanciái lettek a magyar kisebbségi társadalom önálló Szlovákia keretei közötti életképes fejlődésének.
