Popély Árpád: Fél évszázad kisebbségben. Fejezetek a szlovákiai magyarság 1945 utáni történetéből - Nostra Tempora 20. (Somorja, 2014)

Történeti vázlat

1. A hontalanság éveitől a bársonyos forradalomig 21

ségi kérdést ekkorra már alárendelte az általános kapcsolatoknak. Csehszlovák-magyar viszonylatban, legalábbis hivatalos formában mintegy két évtizeden keresztül általában fel sem merült nemcsak a kisebbségi jogok, hanem a nemzetiségek kölcsönös támogatásának és anyaországi kapcsolattartásának kérdése sem.

A világháború utáni első, 1950. évi csehszlovák népszámlálás eredményeire a nacionalista politika enyhülése ellenére nagymértékben rányomta bélyegét az éveken át tartó üldöztetés emléke. A magukat magyarnak vallók száma a lakosságcsere, a kitelepítések és a reszlovakizáció, valamint a népszámlálás során a reszlovakizáltakra gyakorolt nyomás következtében az 1930. évi 592 337-ről 354 532-re csökkent, Szlovákia összlakosságán belüli részaránya pedig 17,8%-ról 10,3%-ra esett vissza. Nyilvánvaló azonban, hogy a népszámlálás adatai nem a magyarság valós számát tükrözték, amit a későbbiekben az 1961. évi népszámlálás is tanúsított, amely alkalmával Szlovákiában 518 782 személy, az összlakosság 12,4%-a vallotta magát magyar nemzetiségűnek. A magyar lakosság száma az 1970 és 1991 közötti népszámlálások tanúsága szerint továbbra is enyhén emelkedett (1970: 552 006; 1980: 559 490; 1991: 567 296), az ország összlakosságán belüli részaránya azonban a kedvezőtlen demográfiai folyamatok és különböző asszimilációs tényezők következtében már folyamatos csökkenést mutatott (1970: 12,2%; 1980: 11,2%; 1991: 10,8%).

Az 1970-es és 1991-es népszámlálás, amelyek során a megszámláltak nemzetisége mellett rákérdeztek anyanyelvűkre is, bebizonyította, hogy az anyanyelvi bevallás hitelesebben utal a lakosság etnikai hovatartozására, s kedvezőbb képet nyújt a kisebbségi lakosság számáról, mint a nemzetiségi statisztika. 1970-ben 600 249 személy, Szlovákia összlakosságának 13,2%-a, 1991-ben pedig 608 221 személy, az összlakosság 11,5%-a vallotta magát magyar anyanyelvűnek.

A negyvenes évek végén és az ötvenes években általában párthatározatok, ritkábban a Megbízottak Testületé határozatai formájában történtek kísérletek a magyarság helyzetének további rendezésére és egyenjogúságának - legalább formális - biztosítására, a magyar lakosságnak az ország politikai, társadalmi és gazdasági életébe való újbóli integrálására. Ezek - mint például a pártvezetés 1949. február 5-i, 1950. január 6-i és 1959. január 16-i, valamint a Megbízottak Testületé 1952. július 1-jei és 1959. február 5-i határozatai - célul tűzték ki Dél- Szlovákia iparosítását, elrendelték többek között a nemzeti bizottságok magyarokkal történő kiegészítését, majd a nemzeti bizottságok megüresedett vezető tisztségeinek magyarokkal való betöltését. A magyarlakta járásokban lehetővé tették a magyar nyelv széles körű használatát a hivatalos érintkezésben és a közigazgatásban, beleértve a magyarlakta települések kétnyelvű megnevezését, a törvények és egyéb jogszabályok magyar nyelvű megjelentetését is. A határozatok azonban csupán korlátozottan, nemritkán pedig csak papíron valósultak meg, ráadásul mivel általában titkosnak minősítették őket és nem hozták nyilvánosságra, a pártállam korlátái között ellenőrzésükre sem kerülhetett sor.

Már a negyvenes évek végén lehetővé tették a magyarok felvételét a kommunista pártba, s többen, mint például Major István, Lőrincz Gyula, Fábry István és Dénes Ferenc Csehszlovákia Kommunista Pártja (CSKP), illetve az SZLKP Központi Bizottságába is bekerültek. Az 1954. évi parlamenti választások alkalmával első ízben járulhattak magyarok is az urnákhoz, s választottak be magyar nemzetiségűeket is a prágai Nemzetgyűlésbe és a pozsonyi Szlovák Nemzeti Tanácsba, amely Dénes Ferenc személyében magyar alelnököt is kapott.

Az ötvenes években meglehetősen széles magyar iskolahálózat jött létre. A magyar tannyelvű alapiskolák, az ún. nyolcéves középiskolák száma az 1957/58-as tanévben elérte az 566- ot, a némileg lassabban kiépülő magyar gimnáziumok létszáma a hatvanas évekre 22-ben álla