Popély Árpád: Fél évszázad kisebbségben. Fejezetek a szlovákiai magyarság 1945 utáni történetéből - Nostra Tempora 20. (Somorja, 2014)
A kommunista hatalomátvételtől a magyar forradalomig (1948 - 1956)
206 A KOMMUNISTA HATALOMÁTVÉTELTŐL A MAGYAR FORRADALOMIG... A sors különös iróniája, hogy maga a szoborállítás, amelynek előkészületeit a főkonzulátus folyamatosan figyelemmel követte, teljes egészében visszhangtalan, s a főkonzulátus részéről is dokumentálatlan maradt. Ennek egyedüli kézzelfogható magyarázata az lehet, hogy a szobrot 1956 viharos őszén - a magyar forradalom idején vagy közvetlenül az azt követő napokban, hetekben - titokban, a nyilvánosság teljes kizárásával állították fel. Nem figyelt fel rá sem a korabeli sajtó, sem pedig maga a főkonzulátus, amelyet 1956 őszén jóval tragikusabb események foglalkoztattak. 7.3.11. Az 1956-os forradalom csehszlovákiai visszhangja A két magyar külképviseleti szerv irattermelő tevékenysége a forradalom napjaiban a minimálisra csökkent. A diplomáciai testületek gyaníthatóan a kivárásra rendezkedhettek be, de azt sem tartjuk kizártnak, hogy ekkor született irataikat a későbbiekben megsemmisítették, az mindenesetre tény, hogy a forradalom napjaiban kelt esetleges jelentéseik a magyar Külügyminisztérium irattárából hiányoznak. A pozsonyi főkonzulátus esetében mindezt részben az a tény is magyarázza, hogy a főkonzulátus Mányik Pál hazarendelését követően, 1956 őszén hivatalvezető nélkül volt kénytelen végezni munkáját. A forradalom csehszlovákiai visszhangjáról így kizárólag a prágai nagykövetség három utólagos - 1956. november második felében, valamint 1957 januárjában kelt - jelentéséből tájékozódhatunk. Gábor József nagykövet 1956. november 22-én rendkívül korrekt és alapos elemzésben számolt be a magyarországi események sajtóvisszhangjáról. Összefoglalójának különlegességét az adja, hogy nemcsak hogy kerüli az „ellenforradalmi” minősítést, hanem a történteket egyenesen forradalomnak nevezi, hangsúlyozva, hogy a csehszlovák lapok írásai a szovjet álláspontot tükrözték, s szinte rosszallva, hogy a magyar eseményeket ellenforradalomnak minősítették és elhallgatták a tényt, hogy a nép október 23-án jogos követelésekkel vonult az utcára.624 A pozsonyi főkonzulátus ideiglenes vezetőjének, Bényi Józsefnek a fokonzulátus tapasztalatairól készített jelentése 1957. január 16-án ugyancsak a prágai nagykövetség útján jutott el Budapestre. Bényi beszámolója amellett, hogy ismertette a Szlovákiában tartózkodó magyar állampolgárok helyzetét, a hatóságok által foganatosított biztonsági intézkedéseket és a magyarországi események többségi társadalom általi fogadtatását, némi kisebbségpolitikai vonatkozású utalásokat is tartalmazott. Helyzetjelentése szerint az első napok eseményei a szlovákság körében szimpátiát ébresztettek, ezt azonban egyre fokozódó ellenszenv váltotta fel többek között annak következtében, hogy a szlovák sajtó magyar területi követelésekről adott hírt. A magyarellenes hangulat abban is megmutatkozott, hogy az utcán vagy a túlnyomórészt szlovákokból álló munkahelyeken zaklatták a magyarul beszélőket, illetve a magyar nemzetiségűeket. Tudomása volt az ideiglenes ügyvivőnek arról is, hogy a felkelés elleni propaganda-hadjáratba bekapcsolták a szlovákiai magyar sajtót, s az Új Szó, valamint az Új Ifjúság cimű ifjúsági hetilap szovjetbarát propagandát hirdető különszámait nagy számban juttatták át Magyarországra, de arról is, hogy az ifjúsági lapnál tisztogatást rendeltek el „a magyarországi események értékelése” miatt.625 624 MNL OL, KÜM-TÜK, Csehszlovákia, 14. d., 007792/1956. Összefoglaló az 1956. okt. 23. - nov. 22-ig terjedő időszak magyar eseményeinek sajtóvisszhangjáról. 625 Az Új IJjúság szerkesztőségében elrendelt tisztogatás okainak lehetséges magyarázatára 1. Szesztay Adám: A határon túli magyar sajtó az 1956-os forradalom alatt és után (1956-1958). Kisebbségkutatás, 7. évf. (1998) 3. sz. 283-284. p.
