Popély Árpád: Fél évszázad kisebbségben. Fejezetek a szlovákiai magyarság 1945 utáni történetéből - Nostra Tempora 20. (Somorja, 2014)
A kommunista hatalomátvételtől a magyar forradalomig (1948 - 1956)
7. A prágai és pozsonyi magyar külképviselet és a csehszlovákiai magyarság... 177 zelhetetlennek tartjuk, hogy ne szólították volna fel őket a magyar külképviselettel fenntartott kapcsolataik korlátozására.482 Ajanuár 6-i elnökségi ülés és az azon elfogadott határozatok, noha azokat nem hozták nyilvánosságra, s a magyar diplomáciának is csupán halvány sejtései lehettek róluk, megnyugtatták Budapestet. A Külügyminisztérium már 1950 januárjában úgy értékelte, hogy „igen nagy horderejű változásról” van szó, s az üléssel „egy egészen új korszak kezdődött a magyarokkal való bánásmódban”.483 Hasonlóan vélekedett egyik, 1950 áprilisában készült összefoglaló jelentésében Vándor József pozsonyi konzul is, aki szerint az ülés elhárította az akadályokat „a tényleges egyenjogúsítás gyakorlati végrehajtásának útjából”.484 A magyar diplomácia pozitív vélekedését erősítette az a körülmény is, hogy a magyar lakossággal szembeni politikában bekövetkezett fordulat egybeesett az ún. szlovák burzsoá nacionalisták elleni kampány kibontakozásával. Az egybeesés nem volt véletlen. Szkladán Ágoston prágai követ 1950 januárjában a szlovák pártvezetésen belüli viszonyokat elemezve még arra mutatott rá, hogy a vezetés gyakorlatilag egységes, s a pártban még nem indult meg egy nagyobb szabású tisztulási folyamat, illetve ami megindult, azt a magyar elvtársak, Major, Lőrincz és Fábry folytatják.485 A korábban minden kérdésben lojálisnak bizonyuló magyar nemzetiségű pártfunkcionáriusokról azonban nehezen feltételezhető, hogy a pártvezetés előtt külső bátorítás nélkül, kizárólag saját kezdeményezésükből rá mertek volna mutatni a magyarellenesség továbbélésére és a magyar lakosság helyzetének rendezésében mutatkozó hiányosságokra. Amint arra Vándor konzul már idézett jelentései is felhívták a figyelmet, Major István, majd pedig Lőrincz Gyula és Fábry István egyaránt Viliam Širokýval egyeztették felszólalásuk, illetve elaborátumuk tartalmát. Ezért talán nem járunk messze az igazságtól, ha azt feltételezzük, hogy Široký - a magyar elvtársakat saját céljai számára felhasználva - tudatosan időzítette fellépésüket a szlovák burzsoá nacionalisták „leleplezése” előtti hetekre, hónapokra, hogy így a magyarok egyenjogúsításának vontatottságáért, sőt a háború utáni magyarellenes intézkedésekért is a burzsoá nacionalizmussal vádoltakra, közülük is elsősorban Gustáv Husákra, Ladislav Novomeskýre és Dániel Okálira háríthassa a felelősséget. Azt a tényt ugyanakkor, hogy ők mindezt a párt irányvonalának megfelelően, sőt egyenesen a pártvezetés utasítására hajtották végre, a propaganda igyekezett a feledés homályával borítani.486 A prágai és a pozsonyi magyar külképviselet már az 1949-es év folyamán általában Ladislav Novomeskýt és Dániel Okálit nevezte meg a magyar iskolahálózat kiépítésének s a magyar 482 1952 júliusában, Füredi József fokonzullal folytatott beszélgetése során maga Lőrincz is elismerte, hogy régebben Viliam Široký figyelmeztette őt, Fábry Istvánt és másokat is a kapcsolatok korlátozására. (MNL OL, KÜM-TÜK, Csehszlovákia, 54. d., 001410/1952. Lőrincz elvtárs látogatása.) 483 MNL OL, KÜM-TÜK, Csehszlovákia, 54. d., 0095/1950. A KSS Elnökségének ülése. 484 MNL OL, PF-TÜK, 22. d., 166/biz-l 950-2. Összefoglaló politikai jelentés az 1950. január, február és március hónapokról. 485 MNL OL, PN-TÜK, 37. d., 783/biz-1949-2. Decemberi összefoglaló politikai jelentés. 486 Vö. Kiss József: A csehszlovákiai magyar kisebbség helyzete a cseh-sziovák viszony keretei között (1948-1960). Fórum Társadalomtudományi Szemle, 5. évf. (2003) 3. sz. 11-12. p.; Gabzdilová-Olejníková, Soňa: Maďarská menšina na Slovensku v dobe vrcholiaceho stalinizmu. In Šutajová, Jana - Ďurkovská, Mária (eds.): Maďarská menšina na Slovensku v procesoch transformácie po roku 1989 (Identita a politika II). Prešov, Universum, 2008, 177-178. p.; Novomeskýnek a háború utáni magyarellenes politikában vállalt szerepére 1. Kiss József: Novomeský és a szlovák-magyar kapcsolatok. Fórum Társadalomtudományi Szemle, 7. évf. (2005) 3. sz. 58-64. p.
