Popély Árpád: Fél évszázad kisebbségben. Fejezetek a szlovákiai magyarság 1945 utáni történetéből - Nostra Tempora 20. (Somorja, 2014)

A kommunista hatalomátvételtől a magyar forradalomig (1948 - 1956)

7. A prágai és pozsonyi magyar külképviselet és a csehszlovákiai magyarság... 155

Prisender Emil és Esterházy Mária a magyar követségen tett látogatása után még ugyanaznap felkereste Prágában Vavro Šrobár minisztert is. Az ő közbenjárásának volt végül köszönhető, hogy Klement Gottwald köztársasági elnök a halálos ítélet végrehajtását felfüggesztette,373 s mint ahogy azt május 25-én a prágai magyar követség is jelentette Budapestnek, elrendelték perének újrafelvételét.374 Az újrafelvételi eljárás során a Pozsonyi Járásbíróság a halálos ítélet tízévi börtönbüntetésre változtatását javasolta, miután azonban ezt a fellebbviteli bíróság elutasította, az ügy ismét Gottwald köztársasági elnök elé került, aki 1950 áprilisában a halálos ítéletet „kegyelemből” életfogytiglani börtönbüntetésre változtatta.375 A köztársasági elnök és a politikai vezetés döntését minden bizonnyal a lassan megnyugodó kedélyek ismételt felkorbácsolásától való félelem motiválta, s mindenképpen szerették volna elkerülni, hogy a magyar kisebbség a kivégzett Esterházyban a magyarellenes csehszlovák politika mártíiját lássa.

7.2.4. A deportált magyarok hazatérése Csehországból és a Dél-akció

A magyar diplomácia a deportálások kezdete óta megkülönböztetett figyelemmel kísérte a Csehországba hurcolt magyarok sorsát. Nem változott ez a kommunisták magyarországi és csehszlovákiai hatalomra jutását követően sem, s a magyar politikai vezetés 1948 folyamán állami és pártvonalon egyaránt több alkalommal sürgette a csehszlovák félnél a deportáltak szabad költözési jogának, vagyis hazatérésének lehetővé tételét. Ennek fényében az is természetes, hogy a prágai és pozsonyi diplomáciai jelentések egészen 1949. évi hazatérésükig figyelemmel követték a deportáltak helyzetét, hazatérésüket követően pedig elhelyezési nehézségeiket és a Dél-akció nevet kapott újabb kitelepítés tervét is.

A csehszlovák hatóságok a magyar családok csehországi széttelepítése során azok végleges letelepítésével számoltak, s 1948 első hónapjaiban sem merült fel részükről a deportáltak hazatérésének engedélyezése, ezért a legkülönbözőbb módon kísérelték meg Csehországban tartásukat. A kormány már említett 1948. márciusi határozatait, valamint a 76/1948. számú kormányrendelet és a 77/1948. számú belügyminiszteri hirdetmény kiadását követően nagy propagandát fejtettek ki a deportáltak között annak érdekében, hogy végleges letelepedésre bírják őket.

A csehországi járási munkahivatalok május folyamán tömegesen idézték be a magyarokat, s igyekeztek őket ígéretek és fenyegetés kíséretében Cseh- és Morvaország területén tartani. A deportáltak - a korábbiakhoz hasonlóan - ekkor is nagy számban, sokszor akár 100-150 fős csoportokban keresték fel a prágai magyar követséget és kérték közbenjárását hazatérésük elősegítése érdekében. Beszámolóik szerint egyes helyeken pénzbeli támogatást is kilátásba helyeztek a számukra arra az esetre, ha vállalják, hogy nem térnek vissza Szlovákiába, másutt viszont azzal fenyegették meg őket, hogy ha nem írják alá az állampolgársági törvényt, akkor 30 kg-os csomaggal átdobják őket a magyar határon vagy egész életükben munkatáborokban lesznek kénytelenek ingyen dolgozni.376

Bolgár Elek prágai követ 1948 folyamán a deportált magyarok kérvényeinek százait terjesztette fel Budapestre, amelyek „a végső elkeseredés jeleit mutatják”, s „egyre élesebben, két373 Esterházy Lujza: Szívek az ár ellen. Budapest, Püski, 1991, 214. p.; Kegyelem életfogytig... i. m. 33-34. p.

374 MNL OL, KÜM-TÜK, Csehszlovákia, 83. d., 54/1949. Esterházy János bűnpöre.

375 Az újrafelvételi eljárásnak a külügyi iratok között már nincs nyoma. Esterházy életútjára 1. Molnár Imre: Esterházy János élete és mártírhalála. [Somolja], Méry Ratio, 2010.

376 MNL OL, PN-TÜK, 29. d., 92/pol.-1948. Helyzetjelentés a Cseh- és Morvaországba hurcolt magyarságról; MNL OL, PF-TÜK, 2. d., 31/1950. A pozsonyi főkonzulátus összefoglaló jelentése az 1949. évről II., 76. p.