Popély Árpád: Fél évszázad kisebbségben. Fejezetek a szlovákiai magyarság 1945 utáni történetéből - Nostra Tempora 20. (Somorja, 2014)
A kommunista hatalomátvételtől a magyar forradalomig (1948 - 1956)
7. A prágai és pozsonyi magyar külképviselet és a csehszlovákiai magyarság... 139 Bolgár Elek prágai követ az új alkotmány tervezetére már 1948. április 19-én felhívta a magyar Külügyminisztérium figyelmét, az elfogadott alkotmány szövegét pedig május 13-án terjesztette fel Budapestre. Az előbbi jelentéséhez fűzött megjegyzése szerint az alkotmány „méltó megütközést” keltett a népi demokráciák Prágában akkreditált diplomatáinál, s némelyikük egyetértett azzal a megállapításával is, hogy itt lényegében „a rasszizmus chartájáról” van szó. „Nem ártana a szovjet körök érdeklődését is felkelteni aziránt, mi lett a sztálini nemzetiségi politikából, mire az új csehszlovák köztársaságig eljutott” - zárta jelentését a prágai követ.310 Az alkotmányhoz hasonló szellemiségű volt a már április 21-én elfogadott új iskolatörvény is, amely magyar iskolák létesítésének lehetőségével nem számolt. Az iskolatörvény szerint az iskolák küldetése, hogy a nevelés „család-, nemzet-, szlávság- és emberiségközpontú” legyen.311 A május végén megtartott nemzetgyűlési választásokon a németek és a magyarok - az immár szlovákként elkönyvelt reszlovakizáltak kivételével - továbbra sem vehettek részt, s ugyanígy képviselővé sem voltak megválaszthatóak.312 Ekkor született végül az az átfogó helységnévreform is, amely során Szlovákia helységnévanyagából gyakorlatilag teljes egészében kiiktatták a magyar és német eredetű, illetve hangzású településneveket. Dániel Okáli szlovák belügyi megbízott 1948. június 11-i hirdetménye egyszerre 710 - zömmel magyarlakta - szlovákiai település és településrész nevét cserélte fel mesterséges szlovák névvel, megszüntetve egyúttal a magyarok és németek által lakott települések kétnyelvű megnevezését.313 Az egyetlen kérdés, amelyben a csehszlovák államhatalom 1948 tavaszán már némi - igaz, meglehetősen felemás - engedményre is hajlott, az a Csehországba deportált magyarok állampolgárságának kérdése volt. A hatóságok egyrészt nem tudták kezelni az egyre szaporodó szökéseket, amelyek száma már 1947-ben is magas volt, 1948 tavaszán pedig ugrásszerűen megnőtt, másrészt aggasztotta őket az a tény is, hogy a deportáltak eredetileg egy évre szóló, majd hat hónappal meghosszabbított munkakötelezettsége 1948 áprilisában-májusában lejár, s így nem lesz „törvényes” alapja Csehországban tartásuknak. Mivel azonban hazatérésüket továbbra sem tartották kívánatosnak, a csehszlovák állampolgárság ígéretének fejében végleges csehországi letelepedésre igyekeztek rábírni őket. A prágai kormány 1948. március 5-én határozatban mondta ki, hogy azok a deportált magyarok, akik kötelezik magukat, hogy nem térnek viszsza Szlovákiába, hanem állandó jelleggel letelepednek Csehországban, visszakaphatják csehszlovák állampolgárságukat, március 19-én ugyanakkor, mintegy döntésük „megkönnyítése” érdekében, elrendelte Szlovákiában hátrahagyott ingatlan vagyonuk elkobzását és a vagyonba betelepült szlovák bizalmiaknak való átadását.314 310 MNL OL, KÜM-TÜK, 20. d., 206/pol/res-1948. Az új csehszlovák alkotmánytervezet és a választójog kérdése; uo. 285/pol/res-1948. Csehszlovák alkotmány felterjesztése. 311 Sbirka zákonu a naHzení republiky Československé. Ročník 1948, částka 38. 829-838. p. 312 Az 1948. májusi választásokra 1. Bamovský, Michal: Prvé voľby v totalitnom režime 30. mája 1948. In Bamovský, Michal - Ivaničková, Edita (ed.): Prvé povojnové voľby v strednej a juhovýchodnej Európe. Bratislava, Veda, 1998, 170-182. p. 313 Úradný vestník. Ročník 1948, čiastka 55. 1276-1285. p.; a jogszabályt magyar fordításban közzétette Popély Árpád - Šutaj, Štefan - Szarka László (szerk.): i. m. 275-298. p. 314 NA ČR, Úrad Predsedníctva vlády - béžná spisovná (Kormány Elnökségi Hivatala - rendes irattár), 880. d., Usnesení 1. schűze čtvrté vlády, konané dne 5. bŕezna 1948; uo. Usnesení 4. schúze čtvrté vlády, konané dne 19. bŕezna 1948.
