Popély Árpád: Fél évszázad kisebbségben. Fejezetek a szlovákiai magyarság 1945 utáni történetéből - Nostra Tempora 20. (Somorja, 2014)
A kommunista hatalomátvételtől a magyar forradalomig (1948 - 1956)
7. A prágai és pozsonyi magyar külképviselet és a csehszlovákiai magyarság... 133 Cseh- és Morvaországba. Hátrahagyott vagyonukat előbb lefoglalták, majd 1948 tavaszán elkobozták és a vagyonba betelepült szlovák telepeseknek adták.275 A deportált magyarok sorsát figyelemmel követő pozsonyi magyar Meghatalmazotti Hivatal ugyanakkor a csehszlovák hivatalok által megadottnál jóval magasabbra, 60 és 100 ezer közöttire becsülte a közmunka ürügyén Csehországba hurcolt magyarok számát. Berecz Kálmán, a meghatalmazott helyettese egy 1947. május 2-i jelentésében 100 ezerben, egy későbbi, 1948. február 23-án kelt jelentésében 60-65 ezerben adta meg a számukat,276 de 70 ezer Csehországba szállított magyart említett még a pozsonyi magyar főkonzulátusnak az 1949-es évről készült összefoglaló jelentése is.277 A lakosságcserével és a csehországi deportálással párhuzamosan a szlovákiai magyarság számának csökkentését célozta a Július Viktory belügyi megbízott 1946. június 17-i hirdetményével útjára indított ún. reszlovakizációs, vagyis visszaszlovákosítási kampány is. A reszlovakizáció hivatalosan megfogalmazott célja az volt, hogy a múltban elmagyarosodott vagy elmagyarosított szlovákok számára lehetővé tegyék visszatérésüket az „anyanemzet” soraiba, gyakorlati megvalósítása során azonban a magyarlakta területek elszlovákosításának egyik eszköze lett belőle. Az önkéntesnek hirdetett akció szervezői ugyanis a magyar lakosságot választás elé állították: a reszlovakizálóknak állampolgárságuk visszaadását, a vagyonelkobzás és kitelepítés alóli mentesülésüket ígérték, a reszlovakizációt elutasítókat ugyanakkor vagyonuk elkobzásával és kitelepítéssel fenyegették. A megfélemlített, s nemcsak lelki nyomásnak, hanem a helyi hatóságok által gyakran fizikai kényszernek is kitett magyar lakosság nagy része engedett a reszlovakizációs nyomásnak és kényszerűségből szlováknak vallotta magát.278 Az akciót irányító Reszlovakizációs Bizottság 1949-ben kelt zárójelentése szerint a reszlovakizáló magyarok száma 366 175 volt, akik közül 284 814-et szlováknak is nyilvánítottak.279 A csehszlovák fél a magyarellenes politika szolgálatába állította a népbíróságokat is, amelyek ítéletei aránytalanul és feltűnően sok magyart érintettek. Mindennek oka a lakosságcsereegyezmény VIII. cikkelyének pontatlan megfogalmazása volt, amely lehetővé tette a szlovák népbíróságok által háborús bűnösnek minősített magyarok egyoldalú áttelepítését Magyarországra. Ez azt eredményezte, hogy a népbíróságok felsőbb utasításra, általában mondvacsinált indokokkal ezerszám helyezték vád alá és ítélték el a magyarokat. Az 1947 végéig működő szlovák népbíróságok összesen 13 997 magyar ügyét tárgyalták, akik közül 4 812-t ítéltek el, így a magyarok közül került ki az összes (8 055) elítélt 60%-a.280 275 A csehországi deportálásra 1. Vadkerty Katalin: A deportálások... i. m.; Šutaj, Štefan: Nútené presídlenie... i. m.; utóbbit magyar fordításban Šutaj, Štefan: A magyarok Csehországba való deportálásának előfeltételei és okai. In uő: Magyarok Csehszlovákiában 1945-1948 között. Tanulmányok a beneši dekrétumokról, a csehországi deportálásokról és a lakosságcseréről. Budapest, Lucidus Kiadó /Kisebbségkutatás Könyvek/, 2008, 79-232. p. 216 Berecz 1947 májusi jelentésében erről a következőképpen írt: „A mezőgazdasági munkára kivitt magyarok számát megközelítőleg is nehéz meghatározni. Ezt hivatalos titokként kezelik a hivatalokban. Talán nincs messze az igazságtól, ha százezerre becsüljük a számukat. Lehet azonban több is, kevesebb is.” (MNL OL, MÁK - elnöki iratok, 11. d. Szlovákiai magyarok deportálása) 277 MNL OL, PF-TÜK, 2. d., 31/1950. A pozsonyi fökonzulátus összefoglaló jelentése az 1949. évről 11., 75. p. 278 A reszlovakizációra bővebben 1. Šutaj, Štefan: Reslovakizácia... i. m.; Vadkerty Katalin: A reszlovakizáció... i. m. 279 NA ČR, ÚV KSČ, f. 100/4, sv. 20, a. j. 145. Správa o priebehu, likvidácii a výsledkoch reslovakizačnej akcie 1946-1949; a Reszlovakizációs Bizottság zárójelentését közzétette Popély Árpád: Záverečná správa i. m. 185-251. p. 280 Rašla, Anton: i. m. 153. p.; A szlovák népbíráskodás története ma még nagyrészt feltáratlan. A szlovákiai népbíróságokra 1. Vadkerty Katalin: Néhány adat a szlovákiai népbíróságok történetéből. Fórum Társadalomtudományi Szemle, 9. évf. (2007) 3. sz. 87-97. p.; Gabzdilová-Olejníková, Soňa - Olejník, Milan - Šutaj, Štefan: i. m. 16-20. p.
