Popély Árpád: Fél évszázad kisebbségben. Fejezetek a szlovákiai magyarság 1945 utáni történetéből - Nostra Tempora 20. (Somorja, 2014)
A kommunista hatalomátvételtől a magyar forradalomig (1948 - 1956)
128 A KOMMUNISTA HATALOMÁTVÉTELTŐL A MAGYAR FORRADALOMIG... A szlovák párt- és állami vezetés a Csemadok tevékenységét igyekezett kezdettől fogva a kulturális életre korlátozni, s éberen ügyelt arra, nehogy az egyesület esetleg érdekvédelmi tevékenységet is kifejtő szervezetté váljon. A Csemadok ennek ellenére hamarosan a magyarlakta régió legnépesebb és legbefolyásosabb társadalmi szervezetévé vált, amelyben a magyar lakosság egészen az 1989-es rendszerváltásig hajlamos volt nem csak kultúregyesületet, hanem érdek-képviseleti szervezetet is látni. Az SZLKP KB tanácsadó és segédszerveként működő Magyar Bizottság elsődleges feladata a szlovák pártvezetés magyarsággal kapcsolatos döntéseinek előkészítése és végrehajtása volt. A bizottság magyar tagjai mind a párt bizalmát élvező régi pártmunkások voltak, az eddig feltárt levéltári dokumentumok mégis arról tanúskodnak, hogy több esetben is szembekerültek a szlovák pártvezetés irányvonalával, illetve azt a bizottságban képviselő szlovák politikusokkal. A Magyar Bizottság szlovák tagjai korábban aktív szerepet vállaltak a magyarellenes intézkedések végrehajtásában, 1948-1949 folyamán azonban paradox módon a magyarság helyzetének rendezésében, a magyar lakosságnak az ország politikai, gazdasági és társadalmi életébe való újbóli integrálásában kellett közreműködniük. Megmutatkozott ez a szembenállás a reszlovakizáltak nemzeti hovatartozásának eltérő megítélésében, de a magyar nyelvű pártlap és a magyar kultúregyesület létrehozásával kapcsolatos számos más kérdésben is. A jogfosztás évei után állampolgári és kisebbségi jogait visszaszerezni igyekvő magyar lakosság ráadásul sok esetben szintén a Magyar Bizottsághoz fordult sérelmei orvoslásának előmozdítása érdekében, ami a szlovák pártvezetésben azt a gyanút keltette, mintha a bizottság a Központi Bizottságot megkerülve a párt önálló magyar szekciójaként, valamiféle „csehszlovákiai magyar kommunista pártként” próbálna fellépni. Nem nézte jó szemmel a pártvezetés a Magyar Bizottság magyar tagjainak, különösen Lőrincz Gyulának és Fábry Istvánnak a - magyar kisebbség érdekvédelmét ekkor még felvállaló - pozsonyi magyar főkonzulátus munkatársaival fenntartott szoros kapcsolatát sem, gyakran ugyanis éppen a Magyar Bizottságtól szerzett értesülések tették lehetővé a főkonzulátusnak és a magyarországi pártvezetésnek, hogy a jogsértések ellen szót emelhessenek. Ebben a bizalmatlan légkörben nem meglepő, hogy a pozsonyi pártközpont a Magyar Bizottságot nem tűrte meg sokáig, s nem egész egyéves fennállását követően máris a feloszlatásáról határozott. Felszámolásának közvetlen oka az osztályszempontból és politikailag megbízhatatlannak minősített magyarok 1949 őszén tervbe vett Csehországba telepítése elleni magyarországi tiltakozás, illetve az ún. Dél-akció előkészítésében közreműködő, a magyarországi fellépést követően azonban felbátorodó Magyar Bizottságnak az osztályszempontúnak feltüntetett akció egyoldalú magyarellenes éle ellen ugyancsak szót emelő 1949. október 14-i tiltakozása volt.259 Az SZLKP KB Elnöksége a Dél-akció elleni fellépése és a magyar főkonzulátussal fenntartott kapcsolatai miatt 1949. október 21-én a Magyar Bizottság feloszlatásáról határozott, azzal, hogy titkára, Fábry István továbbra is az SZLKP KB Titkárságának magyar ügyekben illetékes referense marad.260 259 SNA, ÚV KSS, 792. d., Upozornenie Maďarskej komisie P ÚV KSS na priebeh akcie JUH; a Magyar Bizottság 1949. október 14-i ülésén készült jegyzőkönyvet közzétette Popély Árpád (szerk.): Iratok... i. m. I. 204-205. p. 260 SNA, ÚV KSS, 792. d., Zápis zo zasadnutia Predsedníctva ÚV KSS, ktoré sa konalo dňa 21. októbra 1949.
