Popély Árpád: Fél évszázad kisebbségben. Fejezetek a szlovákiai magyarság 1945 utáni történetéből - Nostra Tempora 20. (Somorja, 2014)
A jogfosztottság évei (1945 - 1948
106 A J0GF0SZT0TTSÁG ÉVEI (1945-1948) A földreform, ezen belül pedig a belső telepítés 1946. december 31-ig elért eredményeit a Földművelés- és Földreformügyi Megbízotti Hivatal 1947 elején hivatalos publikáció formájában is közzétette. Ezek szerint a konfískációs bizottságok Szlovákiában összesen 570 020 hektár földet koboztak el, 244 979 hektárt (43,0%) a magyaroktól, 122 439 hektárt (21,5%) a németektől, 141 988 hektárt (24,9%) az „árulóktól”, 60 614 hektárt (10,6%) pedig a magyarok, németek vagy „árulók” kezén levő társaságoktól. Az 570 020 hektár földterületből a belső telepítés céljaira a dél-szlovákiai betelepítési övezet 20 járásában 171 651 hektár, a csatolt 5 járással együtt 215 645 hektár állt rendelkezésre. A belső telepítés keretében Szlovákia 35 járásának 225 községében 86 134 hektár földterületen összesen 7 810 családot telepítettek le. Ezen belül a 25, illetve 24 dél-szlovákiai járás206 1 90 községébe 4 113 szlovák telepes család költözött be, akik a magyarok, illetve németek elkobzott vagyonából 47 430 hektár földjuttatásban részesültek.207 A Földművelés- és Földreformügyi Megbízotti Hivatalnak a belső telepítés végleges adatait összefoglaló, 1948. október 9-én kelt, s Michal Falfan földművelés- és földreformügyi megbízott által az SZNT 1949. január 28-i ülésén ismertetett B-61.562/48-II/2. számú jelentése szerint az akció keretében Dél-Szlovákia 25 járásának 281 községébe - amelyek közül 263 volt magyar, 5 német, 13 pedig szlovák többségű208 - összesen 23 037 szlovák telepes, azaz 5 011 család érkezett, akik 44 822 hektár földet és 1 881 házat kaptak a magyarok, illetve németek elkobzott vagyonából. A 25 járás többi községét a jelentés szerint a belső telepítés egyrészt azért nem érintette, mivel magyar lakosságuk a lakosságcsere keretében ki volt jelölve a Magyarországra való áttelepítésre, tehát hátrahagyott ingatlan vagyonúkba magyarországi szlovákokat telepítettek, másrészt pedig 38 magyar településen végre sem hajtották a vagyonelkobzást.209 Az 1946. december 31-i és az 1948. október 9-i adatok összevetése arról tanúskodik, hogy a belső telepítés 1945-1946 folyamán összehasonlíthatatlanul gyorsabb ütemben zajlott, mint a következő két évben: a dél-szlovákiai betelepítési övezet 25 járásába már 1946 végéig betelepült a telepes családok 82,1%-a. Mindez azzal magyarázható, hogy miután 1947 folyamán megindult a külföldi szlovákok szervezett áttelepítése, elhelyezésüket azonban nem sikerült megnyugtatóan biztosítani, a telepítési szervek többször is szót emeltek az illetékes szlovák hatóságoknál a belső telepítés ütemének mérséklése érdekében. A Szlovák Telepítési Hivatal ráadásul 1947. december 20-án egyenesen azt javasolta a Megbízottak Testületének, hogy szüneteltesse a belső telepítést, nehogy a reemigránsoknak szánt birtokokat belső telepeseknek utalják ki, meghiúsítva ezzel a külföldi szlovákok szlovákiai letelepítését.210 206 A Nagymihályi járásban ekkor még nem volt telepítés. 207 Pozemková reforma na Slovensku. Úradné výsledky PPPR s úvodom povereníka pôdohospodárstva a pozemkovej reformy Dr. Martina Kvetku. Bratislava, Povereníctvo pôdohospodárstva a pozemkovej reformy, 1947, 9., 11-19., 29-31. p. 208 A községek nemzetiségi besorolása több esetben is pontatlan. A szlovák községek között szerepel pl. a Nagymihályi járás mindkét érintett települése, noha Deregnyő 1930-ban 56,7%-os, Hegyi pedig 59,8%-os magyar többséggel rendelkezett. 209 SNA, PPPR-B, 304. d., Zpráva o niektorých problémoch južného Slovenska; SNA, ÚP SNR, Stenografický zápis o priebehu zasadnutia pléna SNR, ktoré bolo dňa 28.1.1949, 6. p. 210 SNA, Anton Granatier, 5. d.
