Popély Árpád: Fél évszázad kisebbségben. Fejezetek a szlovákiai magyarság 1945 utáni történetéből - Nostra Tempora 20. (Somorja, 2014)
A jogfosztottság évei (1945 - 1948
5. A BELSŐ TELEPÍTÉS Az 1945-ben felújított Csehszlovákia hatóságai a magyar etnikai terület elszlovákosításában a Magyarországra rákényszerített lakosságcserével, a magyar lakosság közmunka ürügyén végrehajtott csehországi deportálásával, valamint a reszlovakizációval párhuzamosan jelentős szerepet szántak a két világháború közötti kolonizáció folytatásának tekinthető ún. belső telepítésnek is. A belső telepítés - mint Dél-Szlovákia „visszaszlovákosításának” egyik lehetséges eszköze - már a kassai kormányprogram kihirdetése előtt a szlovák politika fő célkitűzései közé tartozott. A Szlovákia Kommunista Pártja kassai munkaértekezletén 1945. március 1-jén elfogadott programnyilatkozat például a következőket szögezte le: „Az SZLKP szorgalmazza, hogy Szlovákiának a múltban vagy az elmúlt hat év alatt erőszakkal elmagyarosított déli határvidékeit tervszerűen és fokozatosan visszaszlovákosítsák. Dél-Szlovákia gazdag és termékeny földjének, amelyről a magyar grófok és feudális urak a szlovák parasztot a hegyekbe üldözték, újból vissza kell kerülnie a földművelő szlovák nép kezébe.”186 A szlovák kommunisták kassai munkaértekezletével szinte egy időben, 1945. február 27-én született meg a Szlovák Nemzeti Tanács Elnökségének 4/1945. számú rendelete „a németek, a magyarok, valamint a szlovák nemzet árulói és ellenségei mezőgazdasági vagyonának elkobzásáról és haladéktalan szétosztásáról”, amely egyelőre tömören bár, de megemlékezett a belső telepítésről is. A rendelet 5. §-ának 2. bekezdése kimondta, hogy „a földjuttatásnál tekintettel kell lenni a belső telepítés szükségleteire”.187 Az SZNT plénuma a belső telepítés kérdésével első ízben a magyar kisebbség kitelepítéséről is tárgyaló 1945. május 25-i ülésén foglalkozott. A kérdés a háborúban elpusztult falvak lakóinak, illetve a már a szlovák állam idején megkezdett építkezések, az Árvai-víztároló és a lesti katonai gyakorlótér területén felszámolásra ítélt falvak lakosságának elhelyezési problémái kapcsán merült fel.188 Ezek elhelyezését kezdetben csak a front elől elmenekült németek által üresen hagyott házakban és gazdaságokban tervezték, a kérdést azonban Martin Kvetko földművelés- és földreformügyi megbízott felvetése után, aki szerint elhelyezésüket a belső telepítés keretében Dél-Szlovákiában való letelepítésükkel kell megoldani, összekapcsolták a magyarok tervezett kitoloncolásának Gustáv Husák belügyi megbízott által ismertetett tervével, illetve az így megszerezhető földvagyon benépesítésének lehetőségével.189 A két szlovák párt, Szlovákia Kommunista Pártja, valamint a polgári politikusokat tömörítő Demokrata Párt szinte egymással versengett a magyarellenességben, mindkét párt egyértelműen a magyarok egyoldalú kitelepítésében, legfeljebb annak egy szlovák-magyar lakosságcserével kombinált változatában s a magyarlakta területek szlovákokkal való betelepítésében látta a „magyarkérdés” egyetlen lehetséges megoldását. A nemzetállam-törekvéseken kívül ennek igen praktikus gazdasági megfontolásai is voltak, a mintegy 600 ezer dél-szlovákiai magyar ingó és ingatlan vagyonának elkobzása és szlovákok között való szétosztása ugyanis mindkét párt számára hatalmas politikai tőkét jelenthetett volna, amit egyik párt sem kívánt veszni hagyni.190 186 A programnyilatkozatot közli Vartíková, Marta (zost.): Komunistická strana Slovenska. Dokumenty z konferencií a plén 1944 - 1948. Bratislava, Nakladateľstvo Pravda, 1971, 105-114. p. 187 Sbierka nariadení Slovenskej národnej rady. Ročník 1945, čiastka 1., 7. p. 188 Az árvái és lesti lakosok elhelyezéséről bővebben Vadkerty Katalin: A belső telepítések... i. m. 42-47. p. 189 SNA, ÚP SNR, Zápisnica zo zasadnutia pléna SNR zo dňa 25. mája 1945, 7-11. p. 190 Vő. Szarka László: A kiszolgáltatottság. A csehszlovákiai magyarság jogfosztása 1944-1948 között. Új Forrás. 23. évf. (1991) 11. sz. 25. p.
