Popély Árpád: Fél évszázad kisebbségben. Fejezetek a szlovákiai magyarság 1945 utáni történetéből - Nostra Tempora 20. (Somorja, 2014)
A jogfosztottság évei (1945 - 1948
4. A reszlovakizáció 99 Julius Viktory belügyi megbízott 1946. június 17-i reszlovakizációs hirdetménye értelmében a reszlovakizációs kérvények leadásának határideje 1946. július 1 -je volt, a Központi Reszlovakizációs Bizottsághoz azonban ezt követően is nagy számban érkeztek a reszlovakizálni szándékozók jelentkezései. A bizottság 1946. szeptember 9-i ülésén ezért úgy határoztak, hogy ezeket a későn érkezett jelentkezéseket is figyelembe veszik, egyben felkérték a Belügyi Megbízotti Hivatalt, hogy foglaljon állást a kérdésben, s utólagosan módosítsa a reszlovakizációs kérvények leadásának határidejét.178 A kérdés végleges rendezésére a Reszlovakizációs Bizottság, a Belügyminisztérium és a Külügyminisztérium képviselőinek 1947. június 24-25-1 prágai megbeszélésén került sor, amelyen megegyezés született arról, hogy az utólag leadott, valamint a jövőben leadandó jelentkezéseket ugyanolyan módon fogják elbírálni, mint a határidőn belül beérkezett kérvényeket.179 A hivatalos reszlovakizációs kampányt követő másfél éven belül több mint 70 ezerrel nőtt a reszlovakizációs kérvényt leadok száma. A Reszlovakizációs Bizottságnak a reszlovakizáció első szakaszának összesített eredményeit ismertető 1948. január 6-i zárójelentése szerint a bizottság 1948. január 1-ig összesen 423 264 személy kérvényével foglalkozott, akik közül 89 179 személy mint magát már 1930-ban is szlováknak valló, 193 415 pedig „szlovák származása” révén kapta meg a szlovák nemzetiséget igazoló végzést, összesen tehát 282 594 személy reszlovakizációs kérelmét bírálták el pozitívan. Az elutasított, illetve egyelőre elintézetlen kérelmezők száma 99 401 volt.180 A hiányzó 41 269 jelentkező kérvényének sorsáról a jelentés nem tesz említést. Egy későbbi, 1948. január 17-én kelt kiegészítő jelentés szerint a fennmaradó 41 269 személy közül 4 855 német nemzetiségű, s így nem reszlovakizálható, 2 583 Magyarországra távozott, 6 770 csehországi munkaszolgálaton van, 4 341 „önként” Csehországban dolgozik, 300 időközben elhalálozott, 7 489 „a magyar propaganda hatására visszavonta a jelentkezést”, 3 527-et a lakosságcsere keretében áttelepítettek Magyarországra, 11 404 személy jelentkezése pedig még felülvizsgálásra vár.181 A Reszlovakizációs Bizottság a reszlovakizáció ún. első szakaszának eredményeit ismertető 1948. január 6-i jelentésében egyben bejelentette azt is, hogy - a Megbízottak Testületének egyetértésével - megkezdi a reszlovakizáció második szakaszát. A reszlovakizáció folytatásának szükségességét a bizottság azzal indokolta, hogy „Szlovákia déli járásainak szinte valamennyi községében még sok olyan elmagyarosodott, azonban szemmel láthatóan szlovák származású család van, akik teljesítik a reszlovakizáció feltételeit, azonban - vagy a magyar ellenpropaganda hatására, vagy információhiány miatt, vagy mert nem bíztak a kérdés korai és kedvező elintézésében - a reszlovakizációra eddig nem jelentkeztek”. Az indoklás szerint „megbocsáthatatlan nemzeti bűn lenne, ha csak egy is elveszne e megtévesztett s a múltban elmagyarosított családok közül, ha nem próbálnánk meg lehetővé tenni önkéntes visszatérésüket eredeti szlovák nemzetiségükhöz, a szlovák nemzethez”.182 178 SNA, RK, 1. d., Zápisnica o VI. zasadnutí Ústrednej reslovakizačnej komisie, konanom dňa 9.9.1946. 179 SNA, SL, 6. d., Zápisnica číslo 23. napísaná dňa 27. júna 1947 v Bratislave na zasadnutí Reslovakizačnej komisie. 180 SNA, SL, 6. d., 2/1948 RK dôv. 181 SNA, SL, 6. d., 3/1948 RK dôv. 182 SNA, RK, 53. d., 604/48 RK
